Voltatok már így? Ki lehet ebből jönni? Ez tényleg depresszió?

Kezdem az elejéről. Van egy 2,5 éves fiam. Apukájával a kezdetektől nem vagyunk együtt. Egy éve csödbe ment egy kapcsolatom. Elégé padlora kerültem. Azóta nem volt senkim. Pár hónapja összejöttünk megint fiam apjával. Legalábbis én azt hittem. Közbe kiderült, hogy neki van párja. Összevesztünk. Továbbra is sokat járt hozzánk, de már nem aludhatott nálunk, és nyilván nem is feküdtünk le. Ez kb 3 hónapja volt. Előszőr rengetegett sírtam. 1-2 hete idejött, hogy ő engem szeret, meg nem akar elveszítani, de nem lehetünk együtt... Közben a barátaim szép lassan eltüntek, mindig akadt más programuk. Legjobb barátom egy fiú volt, akinek lett nem rég barátnője, ezért nekem már köszöni se hajlandó. Most már odáig jutottam, hogy egyfolytába szomorú vagyok, és fáj az egész belsőm. Meg érzem, hogy jönne a sírás, de nem tudok sírni.