Egy szöveget kellene magyarrol angolra forditani. Megköszönném ha segitenétek. Valaki segit?

Sziasztok!Egy történetet szeretnék megosztani, magamrol. Pár éve az életem gyökerestül megváltozott. Kamaszodni kezdtem. A csipőm szélesebb lett és mellben is erősebb lettem.

Ez mind igy van rendjén, a baj csak ott kezdődött , hogy ezeket a változásokat képtelen voltam elfogadni. Fogyókurába kezdtem, ami az elején abból állt hogy kihagytam a

reggelit és a vacsorát. Szüleim észre vették hogy nem eszem rendesen. Sokszor mondogattam is hogy milyen kövér vagyok, de ők figyelembe se vették, hisz azon kivül hogy női-

esedtem semmi más nem volt észlelhető. Naponta mértem a súlyomat, de nagy változásra nem lettem figyelmes. Lassan minden az evés körül forgott. Sokszor szédültem is. Ez

az állapot elmult, pár hónapig talán fél évig, vissza tértem a rendes kerék vágásba, de kicsit később megint nem tudtam elfogadni az alakom. Tizenhárom évesen már nem is

voltam boldog. Ha ettem valami szénhidrátot, rosszul éreztem magam. Az osztályomba minden lány elől deszka hátul léc, olyan szeretttem volna én is lenni. Igy ahozz folyamodtam

hogy egy nap csak két almát eszek. A szédülés minden napossá vált, amit követett a rosszkedv és a menstruácio kimaradása is. Hétköznap könnyü volt a szüleim elől eltitkolni

hogy nem eszek. Egyszerüen mindig azt mondtam hogy már ettem. Az ebédet zacskoba csavartam és kidobtam a kukába. Ezt három hétig birtam kisebb megszakitásokkal. Ez azt jelenti

hogy vasárnaponként mikor a a család kötelezően együtt étkezett én sem birtam ellenálni és szinte mindent amit láttam és birtam felfaltam.

Kemény edzésekkel probáltam ellensulyozni az az napi étkezést. A szüleim és az Lb-m is ugy gondolta hogy minden renben. Mikor ugy véltem jó a testsulyom elkezdtem vissza térni

a régi kerék vágásba. A suliban mindig maximalista voltam (vagyok)külön órákat is vettem. A sportra nem volt időm. Gyarapodtak a kilók, ámbár nem voltam kövér de én még is a

modellek kinézetét szerettem volna. Igy a tizennegyedik születésnapom után ujra vissza tértem a koplaláshoz. Amiket zabálás követett.Szörnyü érzés de ezek után csak egyett

tehettem,a bulimiásokat követve hánytattam magam. Gondoltam ez csak egyszeri alkalom másnap vissza térek a koplaláshoz, majd mikor észre vettem milyen könnyü is ez szinte

mindennapossá vált.

Szörnyen magányosnak éreztem magam.Ugy éreztem nem ért meg senki. Ha azt mondtam kövér vagyok, leszidtak vagy kiröhögtek.

Sokat olvastam a bulimiárol és az anorexiárol és láttam a tünetek nagyrésze egyezzik az enyéimmel. Megilyedtem. Az interneten arra is rá találtam hogy Demi Lováto bulimiás

volt és már meggyógyult. Ő adott erőt hogy szóljak anyukámnak,hogy ezt már nem birom tovább.Volt hónap amikor 10kg is fogytam és ugyan azt felszedtem. Nem éreztem helyesnek

hogy az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejembe.A barátnőimnek is elmondtam mind ezt,nagyon megértők voltak, és mindenbe támogattak.

De tudtam szakember segitségére lesz szügségem igy hát elkezdtem pszihológushoz járni. Nem igazán láttam hasznát, de az már egyértelmü volt hogy a bulimia és az anorexia

uralja az életem. Erőt Demi teljesitménye és önbizalma ad, mostanáig. Még nem gyógyultam meg teljesen, de tudom menni fog hisz ahogy ő is mondta, minden agyban dől el.

Ma már járok edzeni és tudom minden ember egyformán értékes.

Ezzel a történettel csak köszönetet szeretnék mondani Deminek. És IM-nek hogy általuk közelebb érezhetem őt magamhoz.

Szeretném ha ez megjellene a magazinban.Mert a kamasz lányok többsége fogyókurázik ami könnyen elfajulhat, ezt szeretném megakadályozni.És biztatni őket hogy a pálcika

alak nem minden.