Miért zavar hogy elállóak a füleim és nem tudok vele megbékélni?
Sokszor eszembe jut hogy elállóak a füleim és ez miatt egy negatív érzés fog el és így nem is tudok odafigyelni arra amit mások mondanak mert ez van az agyamban van végig ( nem mintha valaki szóvá is tenné csak mindig leköt. ) Egy kisebbségi komplexus is kialakult ezáltal így ha beszélgetek valakivel ( akárkivel ) nem érzem magam jól a bőrömben.
Sokáig volt barátnőm addig valahogy nem fogalkoztam ezzel de most mióta szakítottunk és egyedül lakom már 1éve így sok időt töltök egyedül ( nem vagyok lekötve annyira mostanában ) sokat rágódom ezen a kérdésen. Otthon persze ellenzik. Régebben sok évvel is ezelőtt is megfordult a fejemben a műtét ötlet de aztán elhalt de most valahogy hevesebben tőr rám. Szerintetek mi lenne a megoldás?
...Bocsánat hogy hosszan fogalmaztam... Segítsetek légysi!
Én teljesen ugyanígy voltam, ezért maximálisan megértelek! Sokat szenvedtem az eláélló füleim miatt, és még csúfoltak is. 17 évig vártam arra, hogy végre megműttethessem. Felnőttként rászántam magamat, és 2 éve már normális füleim vannak. De a kisebbrendűségi érzés még mindig nem szűnt meg teljesen, igaz, sokat enyhült!
Az egykori barátnőm éppen a füleim miatt szeretett, de rájöttem, hogy nem is engem szeretett, hanem az elálló füleimet. Mert ő is kinevetett annak idején...
Nekem is volt olyan, hogy nem foglalkoztatott a dolog, aztán meg rám tört a vágy a műtétre, és olyankor nagyon nehéz volt, mert senkinek nem tudtam elmondani, szüleim sem értették volna meg. Egyszer próbálkoztam elmondani, de abból is az lett, hogy "Ez hülyeség!".
Amit tanácsolni tudok: ha van hozzá türelmed és módod, próbáld meg a hajaddal takarni. Most úgyis jön a tél. De ha lesz rá módod, nagyon ajánlom a műtétet, mert más megoldás nincs. Ha bármi kérdésed van, én itt vagyok, írhatsz bármikor, akár priviben is! FEL A FEJJEL! :)
Ha nagyon zavar, inkább vágj bele a műtétbe. Én 29 éves koromban szántam rá magam a műtétre, engem is nagyon zavart, pedig hosszú hajam van. Viszont ha már egy kicsit lelapult, akkor kilógott a fülcimpám az egyik oldalt. Egyszer megelégeltem és 2 hónapos rákészülés után belevágtam. Nagyon féltem a műtéttől, de nem kellett volna. Az eredménnyel meg voltam elégedve, nem deformálódtak el a füleim. Megjegyzem nincs olyan ember, akinek teljesen egyformák lennének a fülei, sem alakjukat, sem állásukat tekintve, ezért utána semmiképpen sem szabad továbbra is a hibákat keresni .
A mai napig élvezem az eredményt mikor tükörbe nézek, még mindig elkap a mosolygás, még mindig tudok örülni neki, és nem utolsó sorban az önbizalmam is nőtt azóta.
Természetesen konzultálj előtte egy orvossal is, nem tudom, hogy neked mennyire állnak el a füleid, ő majd felvilágosít a műtét kockázatairól is. A műtét nem fáj, nem tart túl sokáig. Utána persze kell egy kis idő, míg a füleid megszokják az új tartásukat. Nekem két hétig volt bekötve a fejem a fülem miatt, jártam minden nap kötözésre. Utána már csak éjszakára kötöttem be,illetve nappal egy selyemsálat tettem rá, mert elég sokáig még "színes" volt a műtét miatt és vigyázni kellet, hogy nehogy valaki kárt tegyen benne. De ez az időszak sem tartott túl sokáig. A vágás már nem látszik a fülem mögött, persze egy fül-orr-gégész lehet felismerné a műtét nyomait, de egy laikus semmiképpen sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!