Ti is átéltétek már hogy milyen szörnyű a pánikbetegség?

Szia! Nekem autóbalesetem volt és hatalmas adósságom. Ekkor tört ki rajtam a pánikbetegség. Szerencsémre az adósságtól megszabadultam, azóta a tipikus tünetek csak néha jönnek elő.

Egy jó társ, biztos anyagi háttér, egy jó inkább pszichiáter segíthet. Nekem komolyabb idegbetegségtől szenvedők azt tanácsolták, hogy ne szedjek gyógyszert, mert a májat tönkreteszi. Remélem, hogy nem kell később sem.

Ha a pánikrohamra gondolsz, akkor igen. Tényleg szörnyű, kifejezetten az éjszakai, ha egyedül vagy a lakásban, és pl. felébredsz egy rémálomból.

Ha jó pszichológushoz jársz, akkor ezek a rohamok előbb-utóbb teljesen meg fognak szűnni.

Nekem a tinédzser korom végén jelentkezett. Vége volt a sulinak, meg nagy változások voltak. Akkor rámtört a szabadság érzés, és ahogy jött, el is múlt, és vagy másfél évig nagyon depis voltam. A depressziós időszak végén volt, amikor már nagyon ki voltam készülve. Ott kezdődött, hogy mentünk haza villamossal, és út közben persze nem volt ülőhely, úgyhogy egész úton állni kellett (volna). Egyszer csak azt éreztem, hogy nem kapok levegőt, szédülök, meg idegesít nagyon az a sok ember körülöttem (pedig nem vagyok klausztrofóbiás). Szóltam anyunak, hogy szálljunk le, mert rosszul vagyok. Már nem bírtam ki a következő megállóig, elájultam. Sose ájultam el azelőtt. Mentő vitt haza. :) Ezt követően vagy 2 hétig nagyon durva pánikrohamaim voltak. Pl. vasárnap volt, főtt a kaja, szólt a rádió, sütött a nap, tehát látszólag minden rendben volt körülöttem, de mégis azt éreztem, hogy ott helyben meghalok. Tudom milyen érzés. Olyan, mintha ott ülnél az orvossal szembe, aki közli veled, hogy gyógyíthatatlan betegséged van, amibe belehalsz x hónapon belül. Pedig nincs ilyesmiről szó.

Én megtanultam akkor kezelni a rohamokat, de nem tudom elmondani, hogy csináltam. Nem megnyugodtam, nem lehűtöttem magam, csak valahogy "belassítottam". Ha valaki lát akkor, biztos hülyének néz, mert nagyon-nagyon lassan sétáltam fel-alá a szobámban, és közben koncentráltam, hogy ne jöjjön a roham. Meg énekeltem magamban, hogy "jól vagyok, jól vagyok." :) Azóta csak párszor éreztem az évek során, hogy újra elő akar jönni, de akkor megint "belassítok", és elmúlik pár napon belül.