Mi történik velem? Hogyan lábaljak ki ebből?

Azért, mert egy valakinek több idő kellett ahhoz, hogy ne jöjjön meg neki, még nem lesz törvény...

Én kb. egy évvel ezelőtt kezdtem fogyókúrázni, mert volt rajtam némi felesleg. Napi háromszor ettem viszonylag nagyobb adagokat, mert étvágyam rendesen és minden nap még egy csokival is "jutalmaztam" magam és így is fogytam. Ekkor még boldog voltam és büüszke, hogy minden nap fogyok egy kicsit. Aztán elkezdtem kihagyni néha az ebédet vagy csak egy fagyit ettem helyette, mert gyorsan akartam eredményt. Aztán áprilisban hallottam a kalóriaszámlálásról és én is elkezdtem. Hála néhány oldalnak csak 900 kalóriát engedtem meg magamnak. Először még csak úgy sacc per kb. vettem, de aztán már kezdtem egyre szigorúbban venni, míg már mindent lemértem grammra pontosan. Akkor már csak a súly és az étel körül forgott minden. Megterveztem előre, hogy mit fogok enni és hogy mikor fogom enni, aztán egyfolytában azt néztem, hogy percre pontosan mikor lesz a következő étkezés ráadásul depressziós is lettem. (bár annak nem ez volt az egyedüli oka, de ez is benne volt) Néha megijedtem tőle, hogy hogy kilátszik a csípőcsontom, de nem érdekelt, mert még nem volt lapos a hasam. Még most 166/41-el sem lapos, de anyukám elmondta, hogy ez azért van, mert rossz a tartásom. (Gerincferdülésem van.)Viszont most nincsen se combom, se fenekem, se mellem, kilátszik a csípőcsontom és szinte soha nem érzek éhséget és nem vagyok rá büszke. Így most szeretnék is hízni és nem is. De eldöntöttem, hogy fogok, mert szánalmasan nézek ki. Csak szeretnék újra boldog lenni. Régen zavart a menstruáció, de most nagyon szeretném ha újra megjönne, mivel már közel fél éve nem jött meg. És...hormonkezelés?????? Neeeeeeee.....