Miért vagyok ilyen stresszes? Vagy "idegbeteg"?

1. A doki nem röhögne ki.

2. Ha nincs társsaságod, akivel megoszd a napi örömödet, bánatodat, teljesen érthető, hogy ideges vagy. Benned marad egy csomó feszültség, érzelem, amit nem tudsz magadból kiadni.

3. A gyerekek és a magad érdekében meg kell találnod azt az örömforrást, amiből táplálkozhatsz. El kell járni társaságba, barátkozni kell, különben bekattansz. A pszichológust azért nem tudom javasolni, mert nekem nem segített, sőt, még jobban összezavart.

Ha nem tudsz eljárni sehová, levelezz valakivel, aki megérti a gondjaidat, és te is az övét.

4. Igen, voltam (vagyok??) hasonló helyzetben, sajnos, gyógyszer lett a vége. Ne várd meg, míg idáig fajul a dolog!

Próbálj pszichológushoz fordulni. Nekem a leírtak alapján kényszerbetegnek tűnsz, de nem vagyok pszichológus, bár valamennyit tanultam a főiskolán. Én is hajlamos vagyok rá, pl még fiatalkoromban egy nyáron minden lefekvés előtt -nem viccelek- vagy 10-szer! ellenőriztem, hogy bezártam-e az ajót. Nagyon durva volt. Volt olyan is kiskoromban, hogy a járdán mindig csak a vonalra léptem, mert akkor csak jó történik. Pedig normális, szerető családban nőttem fel... Van, aki kényszeresen takarít, van aki mindig piszkosnak érzi a kezét. Véleményem szerint elég sok ember szenved ettől a betegségtől, max. nem ismeri fel. Jut eszembe: A tv2-n megy a Monk a flúgos nyomozó. Na, ő fullextrás kényszerbeteg. Ő az állatorvosi ló. De szerintem ez a stádium azért ritka.

Egyébként járj el felnőtt társaságba, mert igen, az egyedüllét miatt is lehet ez. És szerintem tényleg próbáld ki a pszichológust. Ettől még nem leszel bolond, hülye. Akkor leszel az, ha nem próbálsz meg segíteni magadon. Tudod, a családodnak szüksége van Rád.

Lehet hogy túl magas az elvárásod magaddal szemben. Merj szakembertől segítséget kérni. járj közösségbe. Egyenlöre nem kell beszélgetni senkível. Elég a szemlélődés. Egyébként attól hogy egyedül vagy a gyerekekkel attól is lehet a dolog, mivel a gyerek vissza tudja húzni az embert. Hány évesek egyáltalán? Férjed van? Nagyszülők? Elsősorban úgy tudod sresszmentesé tenni magad, hogy keményen elhatárolódsz minden köveleménytől, kialakítod a saját elképzelésedet. Akkor is ha más ezzel nem ért egyet vagy furabogárnak tart emiatt. Ha kellőképpen lehiggadtál akkor tudsz mások felé fordulni.

Szakembert nyugodtan igénybe vehetsz. Bár az első válaszoló rosszat tapasztalt, én jót. Sőt nagyon jót, de ehez nyitottnak kell lenni. Nekem nagyon sokat kellett a gondolkodásmódomon változtatni, azért hogy segítsenek rajtam. Sokszor lehet tőlük olyat is hallani ami keményen mellbevág, de annak épp a sokoló hatása a lényeg. De ha merev a gondolkodásod, akkor a világ legjobb szakembere sem tud segíteni rajtad.

És ha a családod megértő emberekből áll akkor tőlük is kérhetsz segítséget.

Az egyedüllét, az elhanyagoltság érzése miatt vagy állandó stresszben. Én is így voltam. Ezen úgy tudsz változtatni, hogy beszélsz a pároddal, mondd el neki, hogy nagyon egyedül érzed magad.Ha megértő, akkor melléd áll és több időt fordít rád. Ha nem, akkor alapból baj van vele, de ezt neked kell megoldanod! A másik megoldás az, ha gyakran mentek a gyerekekkel a játszótérre, ahol megismerkedhetsz más anyukákkal, még barátság is kialakulhat köztetek! Ha ez sem segít, menj el dokihoz, nem fog kinevetni, ne félj!

Az én esetemben a beszélgetés nem vált be, azt mondta, az a dolgom, hogy a gyerekekkel legyek, csakhogy ez nem egészen így működik! Attól, hogy valaki anya, nem jelenti azt, hogy nem lehet magánélete, gondolok itt arra, hogy elmenni egyedül a barátnőkkel legalább heti egyszer!!!! A gyereknek sem jó, ha az anyjukat folyton szomorúnak látják!

Remélem te nem jársz úgy,mint én!!Szorongásoldót kell szednem!

90.03-nak!

Nem a doki mondta,hanem a férjem! Azaz a volt férjem, mert azóta elváltam tőle.