Valami tippet kérhetnék, hogyan tovább? pszichológus kizárt.
A történetem a következő:
Tavaly kezdtem észre venni, hogy kicsit ducibb lettem mint kéne.. A barátnőmmel is ez volt a helyzet. Elhatároztuk, hogy együtt vágunk neki a fogyókúrának. Na de persze az egyik legegésségteleneb módon, mert azt hittük a drasztikusság megoldás... Úgy döntöttünk, hogy akkor mostantól 3napig semmit sem eszünk.. ő Kibírt 2 napod, de rosszul lett, én a 3. nap reggelén lettem rosszul.. Ekkor már tudtuk, hogy ez nem megoldás. De ahelyett, hogy még akkor rátértünk volna a rendes útra úgy döntöttünk, hogy egyiknap eszünk másiknap nem és így tovább.. Én tényleg nagyon komolyan leakartam fogyni, így az evős napon is nagyon keveset ettem.. Meg is lett az eredménye. Egyik nap olyan rosszul voltam és annyira éhes, hogy nem érdekelt semmi, kimentem és ettem ettem ettem amennyit csak bírtam. Persze szörnyű bűntudatom lett. Úgy éreztem átverem magam, féltem, hogy minden amit eddig tettem kárba veszett. Előző napokban halottam a purgálásról, és annyira kétségbe voltam esve, hogy kipróbáltam. Lenyúltam a torkomon és megpróbáltam. Nem jött semmi. Még egyszer megpróbáltam és sikerült. Majd még1-szer és még1-szer és még1-szer. Fura érzéseim és gondolataim támadtak.. Elhatároztam, hogy másnaptól betartom a régi szabályokat.De nem sikerült. És így ahoz a módszerhez nyúltam, ami bevált nekem. És így volt ez egész tavaszon át, bele a nyárba majd az őszbe végül pedig a télbe, ahol mindebből már nagyon elegem volt. Egy bizalmasomtól kértem tanácsot, aki valaha érintett volt ilyen ügyben. Majd megpróbáltam kilábalni ebből az egészből. Kisebb nagyobb sikerekkel. Végül 2hete volt egy "áttörés" szerüségem. Aznap egy kicsivel többet ettem mint kellett volna. És úgy döntöttem, hogy jólvan akkor most utoljára megyek és kihányom. Bementem a wc-be megálltam elötte, de nem tettem meg. Azt gondoltam, hogy eddig győztes voltam, akkor ezután is az leszek. Kimentem és nem tettem meg, helyette elmentem sétálni. Büszke voltam magamra, úgy éreztem sikerült felékerekednem, hogy valóban győztes vagyok ebben a harcban. Igen ám, de jött a hétvége otthon. Soksok finom hami, ja igen a szülinapom közre is játszott. Volt torta, volt hús hússal és minden amit csak el tudtok képzelni. Én azt hittem hogy túl vagyok már ezeken a fogyós témákon és ettem aamenyit csak bírtam. Vissza jött a bűntudat. Erősebben mint máskor.. Mert visszahíztam 1.2 kg-t. Belenéztem a tükörbe és egy dagadt lányt láttam. Egy undorító, hájas malacot. Rosszul éreztem magam és sírtam. Eszembe jutott a purgálás. Hogy könnyítsem a fájdalmat, bementem a fürdőszobába, és ezuttal nem bírtam megállni, megtettem. Ezután olyan érzés fogott el. Öröm, megkönnyebülés, nyugodság, mintha valamiféle drog lett volna. Régebben sosem éreztem ezt az érzést ilyen intenzíven. Azóta vágyom erre az érzésre, miközben próbálo újra kikerülni ebből a körből.. De ezt meglehtősen hátráltatja ez a fantasztikus érzéss újra élésének vágya.
Szóval én tényleg szeretném mindezt abbahagyni, de félek, hogy nem tudok parancsolni magamnak.Mit lehet ilyenkor tenni? Valaki hasonló cipőben? Kérlek mondjatok tippeket. És ha lehet ne nagyon szidjatok, a napokat végigsírtam, most tényleg a padlón vagyok. Nagyon szeretnék végre egy nyugott életet. Minden válasz segít.
Elöször is a purgálás hashajtást jelent, nem hánytatást.
Másodszor ha nem akarsz pszichológust, akkor semmi esélyed rá, hoyg kilábalj ebböl.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!