Valaki szerint ez anorexia?

kb egy cipőben járunk :) régebben nagyon dagi voltam 167cm vagyok régebben 70kg voltam most vagyok 55kg -én is nagyon félek attól h vissza hízom ezért nagyon minimális a rendes kaja bevitelem gyümölcsön élek töbnyire meg tejes kávén - volt h lementem 53 kg ra és még akkor is tök nagynak éreztem magam ... mindig mindenhol azt nézem ki-hogy néz ki (testalkatilag) hasonlitgatom magam , lelkifurdalásom van ha belekajálok rendes kajába és rögtön + 20 kg ot érzek magamon :S elég para érzés ...

szerintem nem vagy anorexiás - az a baj h manapság mindenkire ezt kiabálják rá pedig meglehet cáfolni (bírom a kritikát) de az az anorexiás aki egyáltalán nem eszik porokon él és van vagy 40kg ,nincs társadalmi élete és eszébe sem jut h valami nem okés !

szerintem neked abszolut nem kell fogyoznod kezd el valami sportot és tartsd kontroll alatt a mostani sulyd :) és igy még fogyhatsz is de az álloképességed erősödik :)

A harmadik válaszolónak igaza van, tényleg nem mindegy - az anorexia nervosa hivatalosan testtömegindexhez van kötve, ugyanakkor, már elnézést a kifejezésmódért, rohadtul mindegy, hogy milyen testsúlyhoz nem eszel, egy anorexia-közeli evészavar éppen olyan rossz, mint maga az anorexia.

Azt mondanám, hogy az vagy, fejben mindenképp, és lassanként a testi tünetei is jelentkezni fognak, ha még nem történt volna meg. Hajhullás, száraz bőr, menstruáció zavar/elmaradás, azt felteszem, már most is eléggé szédeleghetsz-fejfájós lehetsz, általános gyengeség érzése, naná, hisz ez van, ha az ember nem eszik.

Borzasztó a testképed - és ezen nagyon-nagyon sürgősen változtatnod kell, tudom, könnyű azt mondani, végigcsinálni nehéz, de nem lehetetlen, hosszú, de szükséges. Sovány vagy, ebben már nem számít a testtömeg index, itt nincsenek szoros, kórházi kritériumok - csak a momentum, hogy valamiért még mindig ugyanúgy érzed magad, mint régen. Nézegess képeket, amik mostanában készültek rólad, és lásd meg, hogy mennyire vékony vagy. Gondolj arra, hogy talán egészségtelenül is vékony vagy - arra, hogy ezek a táplálkozási szokások könnyen sírba vihetnek.

A testsúlyodhoz képest sokkal többet kéne enned, már csak ahhoz, hogy az alapfunkcióid fenntartsd, és akkor ebben benne sincs, hogy nap mint nap kikelsz az ágyból és teszed a dolgod, nem csak fekszel és lélegzel.

Egyél egészségesen, egyél úgy, ahogy jól esik (de vigyázz, ezutóbbi ne legyen az "az esik jól, ha éhezem" kategória). Sok fehérje, zöldség-gyümölcs, meg persze valamiféle szénhidrát, ez persze eleinte nehéz, később könnyebb lesz, nem muszáj a legcukrosabb péksüteménynek lennie - de az is lehet, ha úgy gondolod.

Elárulok egy titkot: ha elkezdesz rendesen enni, a súlyod egyszer csak beáll egy szintre, ahonnan nem nagyon fog kimozdulni, ha csak olykor eszel sokkal többet-kevesebbet. Az anyagcseréd normális lesz, ha még nem történt volna meg, nem sokára bekövetkezik, hogy a kevés evéstől annyira lelassul az emésztésed, hogy a súlyod szépen lassan stagnálni kezd. Ez a súly a normális súlyod, amiben egészséges vagy és a lehető legjobban nézel ki - azok a lányok a kifutón pálcikák, egyáltalán nem tökéletesek, senki nem tökéletes. Nem kell éhezned ahhoz, hogy elég jó legyél, a tökéletességet pláne nem fogod elérni általa. Elmondom, mi lesz helyette: mindennapos fáradtság, olyan állapot, amikor nem igazán vagy magadnál és nem is tudsz figyelni másokra, olyan, amikor minden idegesít és mindenen felkapod a vizet, ellenben nehezedre esik mosolyogni, koncentrálni meg pláne. Eltávolodsz a barátaidtól, vagy ők távolodnak el tőled, ha nem beszélsz nekik erről, vagy nem úgy, hogy a segítségüket kéred. Egyedül maradsz, és csak még többet éhezel, míg szépen lassan komolyabb tünetek is jelentkeznek: szívritmuszavar, effélék, a bélrendszered csődöt mond, persze már nem fogsz látni sok értelmet semmiben, csak a fogyásban, így csinálod - ez egy öngeneráló ördögi kör, amiből kijutni pokolian nehéz, de tényleg nem lehetetlen. Csak az kell, hogy akard. Hogy elhidd, amit csinálsz, nem normális.

Nem a levegőbe beszélek, elnézést, ha úgy tűnt volna: három évig voltam anorexiás, fél évvel ezelőttig én is napi 200-300-400 kcalokat ettem. És igen, én is azt gondoltam, hogy nem vagyok anorexiás. És azt, hogy nem vagyok elég vékony hozzá. (Ekkor voltam 38 kg 160 cm-hez - csak hogy lásd, ebben a betegségben sosem lesz elég vékony az ember.) Aztán feleszméltem, beismertem, hogy bajom van: először, evészavaros vagyok. Kimondtam, segített. Beszéltem róla, segítettek. Aztán: anorexiás vagyok. Félve mondtam ki, de amint megtettem, sokkal könnyebb lett minden, valami ismeretlen, félelmes dolgot sokkal nehezebb legyőzni, mint valamit, aminek neve is van.

Nem vagyok orvos, nem mondhatom biztosra, hogy anorexiás vagy, de véleményem szerint így van - így lesz pár héten belül a kritériumok szerint is, ha még nincs -, és abba kell hagynod ezt az önpusztító életmódot.

Beszélj róla valakivel - nem kell feltétlen szakemberrel, elég egy barát/barátnő, a család, valaki, akiben megbízol, már az is nagy dolog, ha beszélni mersz róla. Olvass utána, tegyél lépéseket, kérj segítséget, ha úgy érzed, nem szégyen az, nem gyengeség, sőt.

Egyébiránt, szerintem te is tudod a választ. Feltetted a kérdést, nyilván nem ok nélkül - tudod, hogy ez így nem okés, és tudom, hogy nem számít, hányan mondják, hogy naná, persze, anorexiás vagy, ha te nem ismered be.

Ha gondolod, írj, szívesen segítek, amiben csak tudok.

Sok erőt a továbbiakhoz.