Ha egy doboz 0.25-ös Frontint (100db-os) beveszek alkohollal, lehetséges hogy meghalok?
nézd, én csak próbállak lebeszélni egy hülyeségről. frontinra volt, hogy jó sokat ittam és úgy mentem haza - az egy dolog, hogy a fél este kimaradt és a saját apám segített felmászni az emeletre, de másnap úgy ébredtem, hogy éjjel bepisiltem. és nem volt annyira sok a frontin - az orvos akkor még figyelt arra, hogy mennyit szedek.. csak én hülye meg elmentem szülinapi buliba..
és még sorolhatnám. és az is biztos, hogy nem mindenkire hat így. (azóta más benzora állítottak át és most arról próbálok leszokni.)
de most tényleg, a legjobb indulattal mondom: valakivel beszéld meg ezt a kérdést, mert nem játék..
Hát elméletileg sok módszer létezik még..
Neked rendszeresen kell nyugtatót szedned?Meg szabad kérdezni h mi a baj?
anonim az oldal, úh persze:) valamilyen összetett szorongásos zavarom van, van benne pánik, meg sokfajta fóbia, de konkrét diagnózist 4 éve nem kaptam. egy orvos sem tudott adni. azóta küzdök és remélem, hogy egyszer kimászok ebből a szorongásos maszlagból és a mostanra már kialakult függőségből is.
igen, sok más módszer van még. de figyelj.. az élet egy türelemjáték. vannak akik szerencsések és vannak, akiknek többet kell küzdeniük és ez által idővel bölcsebbek is lesznek. nem tudhatom hogy mi a problémád, de hinned kell, hogy túl leszel rajta, hogy a Saját erődből minden oké lesz. az a TE sikered lesz és örülsz majd neki. ha eldobod az életed, akkor esélyt sem adsz magadnak. hagyd meg az esélyt és küzdj és higgy és ne azon gondolkodj, hogy hogyan alázd meg a saját életedet a halállal.
Biztosan ki fogsz lábalni, nagyon határozottnak és életerősnek tűnsz..nem is értem hogy lehetsz szorongó..és sajnálom hogy ráálltál a tabikra..az kemény dolog:S Én xanaxoztam sokáig, de hálisten nem szoktam rá.
Az én életemről meg inkább nem is beszélnék mert katasztrófa...sajnos ebből nincs kiút, mert nincs lehetőségem a boldog jövőre, a betegségemet sem bírom már tovább... Ezt már semmi nem oldja meg, hidd el, nem most kerülök először ilyen helyzetbe.
sajnos itthon, a szüleimen és a tesóimon élem ki a bajaim jelentős részét (sírok, kiabálok, minősíthetetlen hangnemben beszélek/üvöltök velük, stb.). máshol meg próbálok olyannak tűnni, mint akivel minden rendben van remélvén, hogy ezt egyszer majd nem kell megjátszanom. persze gyakran összetörök, hogy ezt így már nem bírom tovább, de hát ez sajnos nem kívánságműsor. teszem amit tudok és amit nem, azt meg próbálom..
viszont neked úgy érzem nem mentális bajod van.. de! látod, már többször kilábaltál ebből az érzésből, most is menni fog! az egyik életfilozófiám, hogy a (nagyon) mély periódusok után valami jónak kell hogy történjen, amiből erőt meríthetek a következő mélyhez - ami ki tudja mikor lesz - lehet, hogy nem is lesz. szóval tartalékot szedek magamra, na :)
amúgy most rivotrilon vagyok, 10 mg-ról (43kg vagyok és viszonylag magas) indultam, most tartok 4,25mg-nál. inkább fejben rossz, de az motivál, hogy ha majd gyereket szeretnék, azt nem lehet így..
ja, és most vagyok 21. szóval nem volt itt nagy bulizós időszak érettségi után, sőt.. sorra kellett visszamondanom a meghívásokat, mert nem tudtam elmenni. most sem. nézem, ahogy másoknak sikerül, mások boldogok. de majd egyszer én is az leszek..;)
és Te is!
Téged is motiváljon valami! akármi! valamiért mindig érdemes élni!
Persze! Örülnék neki! Várom a leveled!:)
(a cím azt hiszem itt meg van adva nálam)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!