Miért akkora tragédia, hogy fehér a bőröm?

Nem vagyok szőke, mégis nagyon fehér a bőröm és lebarnulni sem tudtam soha, csak leégni. Viszont anyukám meg a nagynéném évek óta azzal kerget az őrületbe, hogy tavasszal járjak szoláriumba, nyáron meg napozzak. Nem értik meg, hogy nem akarok. Nem csak azért, mert úgysem leszek barna, hanem mert káros. Felforr az agyvizem, mikor anyukám a legnagyobb hőségben, délután egykor, mindenféle naptej nélkül kifekszik az udvarra. Most meg panaszkodik, hogy ráncos... Azt persze nem fogja fel, hogy miért. Mondtam már neki szépen, hogy legalább 4 óráig várjon, de nem érdekelte. Mondtam csúnyán, még le is idiótáztam, de mintha a falnak beszélnék.

Miért ilyen "eszetlenek" az emberek? Őket is csak az érdekli, hogy mit mondanak mások. Nemsokára megint kezdődik majd a szekatúra, hogy hogy nézek ki a fehér lábaimmal... És? Ha valakinek nem tetszik, ne nézzen rám. Különben sem szoktam miniszoknyát vagy nagyon rövid nadrágot hordani. Én nem fogok senki kedvéért változtatni ezen, de anyukámmal mit csináljak? Mutassak neki bőrrákosokról készült képeket, vagy mi?