Mi a csuklás? Mi történik ilyenkor?

A csuklás (orvosi nevén singultus) a rekeszizom önkéntelen összerándulása; rendszerint percenként néhányszor ismétlődik. A tüdőbe hirtelen beáramló levegőtől a gégefedő lezárul, ez okozza a jellegzetes hangot. Kellemetlen, de többnyire ártalmatlan, rövid időn belül magától megszűnő jelenség, noha ritkán szükség van az állandósult csuklás orvosi kezelésére. Spontán is előfordul, de számos dolog kiválthatja: a bolygóideg vagy a nyelv-garat ideg ingerlése, ha valaki túl gyorsan eszik, hideg vizet iszik forró ételre, böfög, nagyon forró vagy csípős ételt eszik, túl sok alkoholt fogyaszt, hevesen sír, nevet vagy köhög, mélyen leszívja a dohányfüstöt, vagy túl sokat beszél. Csuklást okozhat az ionegyensúly felborulása és a vitaminhiány is, a rekeszideget érő nyomás, illetve bizonyos tumorok és vesebetegségek. Az American Cancer Society szerint a kemoterápiával kezelt betegek 30%-ánál fellép csuklás.

A csuklás egyik feltételezett szerepe a gégefedőbe szorult étel kimozdítása. Ha a perisztaltika nem, vagy nem elég gyorsan képes a gyomor felé szállítani a falatot, az nyomást fejt ki a rekeszidegre, ami beindítja a csuklási reflexet. A csuklástól a gégefedő összehúzódik, ami vákuumot kelt a mellüregben, és az így létrejövő nyomáskülönbség rásegít a perisztaltikára. Ennek különösen a négylábú vagy vízben élő gerinceseknél lehet jelentősége, ahol a nyelésnek a gravitáció segítsége nélkül kellett működnie.

Egy másik magyarázat azon alapszik, hogy ultrahanggal kimutatható, hogy már a magzat is csuklik az anyaméhben. Eszerint a csuklás funkciója a légzőrendszer születés előtti tornáztatása, netán a magzatvíznek a tüdőkön kívül tartása lenne. Egy harmadik szerint a kopoltyúval és tüdővel is rendelkező ősöktől ránk maradt reflex, amely eredetileg a kopoltyús légzést segítette.