Milyen lehet a családjának? És a lánynak?

Szóval az IM magazinba olvastam, most nektek is bemásolom a történetet. Véleményt szeretnék még arról is hogy mit tennétek ha a gyereketek magy éppen ti ilyen szindrómában szenvednétek

"2008 őszén infulenzás lettem, és nem bírtam kigyógyulni belőle. Folyton fáradt voltam, majd egyszer csak megkezdőttek az alvásmaratonjaim. Volt hogy elaludtam a suliban, sokszor még beszéltem is közben! A legrosszabb az volt , hogy az ébrenlét közbeni viselkedésem is megváltozott. És a vége felé már olyan is előfordult, hogy napi 22 órát aludtam. A szüleim nagyon megijedtek, hiszen alig tudtak felkelteni , hogy kicipeljenek a mosdóba, vagy hogy valami kaját juttasanak belém . Márciusig tartottak a kétségek,akkor derült ki- sok orvosi vizsgálat után-,hogy ebben a szindrómában szenvedek. A gyötrelmek azonban nem értek véget , hiszen nemhogy nem tudni ennek a kórnak az okát, de egyelőre orrvosság sincs rá. Kapok külömböző élénkítőszereket, de nem igazán hatnak, ugyanúgy rám tör a durva alvás.

VAN REMÉNY?

Első olvasatra lehet , hogy nem tűnik olyan rossznak a helyzetem, hiszen egy csomót alhatok, senki nem rugdal ki az ágyból. De gondolj csak bele! Lemaradok az élet szinte minden fontos dolgáról : pasizás, mozizás, barátnős esték

-ezek csak hébe-hóba fordulnak elő nálam.

Maradtam már le fontos vizsgákról, táncórákról, és egyszer még a malagai nyaralást is végig durmoltam! Az alvás rekodom 13 nap volt egyhuzamba. A szüleimet is nagyon sajnálom , hiszen ilyenkor folyamatosan ügyelni kell rám, például hogy igyak, hiszen 3 nap ivás nélkül már halálos volna.

Mostanában újfajta gyógyszereket kapok, és lekopogom , de egy ideje mintha mérséklőött volna az alvás rohamaim. Nagyon bízom abban , hogy egyszer én is normális életet élhetek, akárcsak te"