Orvosok, pszichológusok! Ti mit szóltok hozzá, ha egy beteg egy kis csokival kedveskedik karácsony alkalmából?

Én azon a véleményen vagyok, hogy ezt például egy háziorvossal jó szívvel meg lehet tenni, mert az orvosok nem olyan munkát látnak el, amiben kritikus a határok megtartásának a kérdése.

Viszont pszichológus/ pszichiáter esetében, akihez terápiára jársz, kellemetlen lehet. Ajándékot adni Karácsonyra - ez kicsit már annak a peremén van, mint amikor barátot, vagy jó ismerőst ajándékozunk meg. És a segítő szakemeber soha nem lehet se barátod, se jó ismerősöd, mert onnantól kezdve már nem tud neked professzionálisan segíteni.

Én azt javaslom, hogy pszichiáternek ne adj semmit. Ha magánban jársz, megkapja érte a pénzt, ha államiban, úgy is.

Apró ajándéknak, például egy magad készítette rajznak csak a terápiás folyamat záró szakaszában van helye, mondjuk az utolsó ülésen. Olyankor a búcsúajándék jelezheti a kapcsolat lezárását.

De szerintem ne adj karácsonyi ajándékot, csak kívánj kellemes ünnepeket neki.

Végzős pszichológus hallgató

Kedves pszichológus hallgató!

Nagyon könyvszagú, amit írtál. Egyetlen pszichiáterrel találkoztam hasonló hozzáállással, de hamar elváltak útjaink.

Ha ennyire tartod a beteggel a 3 lépés távolságot, nem biztos, hogy megnyílik neked, s nem tudsz segíteni rajta. Sajnos, egy időben kénytelen voltam pszichiáterhez, illetve pszichológushoz is járni, de szinte baráti volt a kapcsolatunk. Így tudtak segíteni rajtam. A tankönyves pszichiáterhez sose szóltam, undorító volt a fölényes viselkedése.

Kérdező: nyugodtan vihetsz valami édességet, vagy kozmetikai dolgot, örülni fognak neki.

Első vagyok. Oké, félreértettétek a válaszomat, ezért jöjjön bővebben.

Nem orvostanhallgató vagyok, hanem pszichológus hallgató. Teljesen más a kettő, ne keverjük össze! Ha pedig ennyire felületesen olvassa el valaki a válaszomat, hogy ezt is keveri, az ne hurrogjon le.

A határok megtartása nem jelenti a segítő szándék, a jóindulat, és az empátia hiányát. Azt jelenti, hogy az empátiát és a segítségnyújtást az illető szakember megfelelő módon biztosítja.

A határokat megtartani annyit tesz, hogy a szakember nem bonyolódik sem baráti, sem ismerősi jó viszonyba azzal, akinek segítséget ad. Attól, hogy a hartárok megtartottak, a segítségnyújtás még teljes mértékben empatikus.

Sok mindent figyelembe lehetne venni. Például azt is, hogy pszichoterápiát végez-e a kérdezővel az illető szakember, vagy mondjuk rendszersen gyógyszert ír. Esetleg mind a kettőt. Vagy, hogy mi a fizetés módja.

Ha valaki terápiára jár például egy pszichiáterhez heti rendszerességgel, heti 7-8000 Ft-ért, akkor nem hiszem, hogy a szakembert a kozmetikum, mint ajándék jól érintené.

A csoki, mint karácsonyi ajándék, persze más lehet.

Sok függ a kontextustól. Akár hiszitek, akár nem, jól működő segítő kapcsolatot csak úgy lehet fenntartani, ha a segítő kapcsolat nem súrolja a barátságot, vagy bármilyen más jó viszonyt. És ez nem az empátia hiánya.

Kérdező, az sem mindegy, mióta jársz az illetőhöz, hogyan kezel, és fizetsz-e érte. Meg, hogy amúgy milyen a kapcsolat közted, és a szakember között.

Az lehet, hogy tankönyvszagú, amit írtam. Na és? Ha például - csak egy szemléletesebb hasonlattal, hogy jobban értsétek - arról szeretnék informálódni, hogy mi történik a szuvas fogammal, valahogy kielégítőbb lehet egy szakszerű magyarázat a helyett, hogy "kifúrják, azt kész!"

Pontosan tudom, mi a különbség a pszichológus és az orvos közöA családomban is van, több is.

Szerencsére nem csak a tankönyveket bújták, így teljesen más a hozzáállásuk, mint a tied. Ja, és ha ilyen lekezelő és kioktató leszel a betegekkel is, az Isten őrizzen tőled. Tanulj empátiát, szerénységet, ne csak a tankönyv szövegét másold be ide.

Miért kell visszautasításnak venni egy magadétól eltérő véleményt? A kedves végzős pszichológus hallgató senkit nem akart bántani és a szakmai kompetenciája még mindig sokkal több, mint bármelyik kedves laikus válaszolónak. Ezt kérem fogadjuk el tőle.

Kedves pszic. hallgató! (leendő kollegám:))!

Az a szakkifejezés, hogy "határ", "határtartás", a laikus embernek félreérthető, mert a mindennapi helyzetben értelmezi a "határ" szót és "távolságnak" gondolja. Ez a kettő pedig nem ugyanaz. De ezt csak az érti, aki benne van a szakmai nyelv és fogalomhasználatban. Ezért félreérthető.

Egyébként én sem gondolom, hogy karácsonyra egy csokit ne adhatna a beteg a pszichiáternek, ez véleményem szerint még nem jelent határátlépést. Határátlépést az jelentené, ha az ajándékért cserében valamiféle nem tudatos "haszonra" törekedne, játszmának használná fel. Ezt azonban egy tapasztalt pszichiáter, pszichológus átlátja. Erre azonban nagyon kevés esélyt látok.

Kedves Kérdező!

Valószínűleg már megoldódott a probléma, én mégis válaszolok, hátha másnak még jól jön a válasz.

Én pszichológusként dolgozom, és Karácsonykor rengeteg csokit kaptam - nem látok ebben semmi rosszat, egyszerűen egy kedves, emberi gesztus. Örültem neki.

De! A pszichológusok, pszichiáterek egy része nagyon komolyan veszi ezt a "határ" kérdést, amiről az előttem szólók már írtak, és rengeteg dilemmájuk is van emiatt. Ezért elképzelhetőnek tartom, hogy van olyan szakember, akit inkább kellemetlenül érint, ha a kliense megajándékozza. Attól függ, mik az illető szakmai elvei.

Kedves pszichológus hallgató!

Egyetértek a másik pszichológussal, az emberek a határ szót más jelentésben használják, mint a szakma. Érdemes óvatosan bánni a zsargonnal :-)

Kedves Egyéb Hozzászóló!

Nem hiszem, hogy baj, ha egy pályakezdő a tankönyvet idézi. Ugyan már, miből kezdjen el dolgozni? A saját fejéből? Naná, hogy a tankönyvet idézi, tegye fel a kezét, aki kezdő korában nem ezt tette!

Mellesleg ez tényleg fontos kérdés. Nekem soha nincs bajom a határok betartatásával. Mondjuk én tanácsadó pszichológus vagyok, az pedig egy kicsit eltér a terápiás irányzatoktól. Főleg egészséges emberekkel foglalkozom, akik pontosan tudják, hogy nem lehet éjfélkor felhívni.

De vannak olyan pszichológusok, pszichiáterek, akik tényleg komoly problémákkal küzdő emberekkel foglalkoznak. Ők nincsenek ilyen könnyű helyzetben. Mert vannak olyanok, akiknek probléma eldönteni, hogy egy személyes kapcsolatban mit szabad és mit nem. Egyszerűen nem tudják. Vannak kollégáim, akik - mert kezdetben nem vigyáztak, és túlzottan engedékenyek voltak - éjjelente keltek telefoncsörgésre, öngyilkossági fenyegetőzésekre. Nyilván legközelebb óvatosabbak voltak, mert bár a segítés a szakmájuk, nem lehet fát vágni a hátukon.

Összegezve, a szakemberek távolságtartása függ attól, hogy kikkel dolgoznak. Némely területen az igen komolyan vett és pontosan kijelölt határok, sőt, akár úgy is mondhatom, hogy távolságtartás, szükséges. Persze erőltetni szerintem nem kell.