Leszázalékolás. Szerintetek érdemes fellebbeznem? Milyen hercehurcával jár?

Röviden egy vicc az egész... Beadtuk az igényt, rokkantsági ellátásra, nekem leszázalékolás marad mindegy...

Megjött a behívó, elmentem, És majdnem egy hónappal később megjött a papír, hogy el vagyok utasítva.

Atípusos autizmus, egyszerű skizofrénia, és pánikzavar áll a papíron, plusz volt egy balesetem aminek következtében a jobb a térdem nem funkcionál rendesen, műtve is volt, papír szintén csatolva ezeknek a majmoknak! Meg láthatták, hogy amúgy extrém súlyban is vagyok, ha jól értesültem erre is adnak százalékot.

50% kellene ahhoz, hogy ellátást kapjak, 45%-ot állapítottak meg (szerintem ez a világ szégyene, főleg úgy, hogy egy pánikroham kellős közepén keveredtem a bizottság elé és beszélni is alig tudtam).

Közben olvasgattam a vizsgálati lapom is, melyen olyanok szerepelnek, hogy 140/85 vérnyomás (abban a helyzetben inkább a 170-hez lehetett közel), egy magasság, súly és bmi érték, illetve, hogy pajzsmirigy nem tapintható.

Ezzel csak egy baj van, hogy én végig egy széken ültem és semmilyen vizsgálatot vagy mérést nem végeztek el rajtam...

Szerintem ez több, mint korrupt, és eléggé a rosszindulat sugárzik nekem az egészről, ezért erősen gondolkodom, hogy másodfokra viszem!

Kérdésem az lenne, hogy milyen hercehurcával jár egy ilyen fellebbezés? Megmondom őszintén erősen szorongok, nem nagyon tudok menni sehova, ez a pár alkalom is necces volt, ráadásul ilyenkor szüleimnek is oda az ideje, mert egy félig zombi embert nem lehet elengedni egyedül a vakvilágba... Meg az is érdekelne, hogy ezekkel a diagnózisokkal kicsikarható-e még belőlük az a tetves 5% vagy alapból esélytelen.

A válaszokat előre is köszönöm!