Miért éreztem így magam ilyen sokáig?

Májusban elvesztettem egy hozzám akkor legközelebb álló személyt, és újra függő lettem. Márciusban kezdődött nagyjából a függőségem, egy hónappal azután hogy őt elvesztettem és rengetegszer szakítottunk, sok esélyt adtunk kaptunk egymástól oda vissza. Július végén szoktam le körülbelül teljesen. Május óta intruzív gondolatok gyötörtek hogy elváltak útjaink. Olyanok hogy ártok magamnak, hogy öngyilkosságot terveztem, hogy ilyenről gondolkodtam, hogy kárt tettem magamban. Rengetegszer megfordult már a végső bekattanásaim közben a fejemben hogy mi van ha én egy rossz ember egy gyilkos vagyok mélyen és azzá válok ártok a szeretteimnek, és a hozzám közel állóknak, vagy random embereknek. Nem akartam ilyenekre gondolni és féltem mi van ha szörnyű gyilkos vagyok, akit elvisznek és bezárnak. Aztán, most hogy tisztultabb vagyok 4 hónapja, kezdem érezni hogy ezek mind csak őrültségek voltak a fejemben és nem vagyok rossz ember, se gyilkos, és nem fogok kárt tenni magamban. De, miért gondoltam erre? Hogy egy rossz ember vagyok? Sosem ártottam és akartam ártani senkinek. De amikor megkattantam ezek jártak a fejemben csak. Hogy egy gyilkos vagyok, hogy megölök mindenkit, hogy csalódnak bennem, hogy egy utolsó aljas rohadék vagyok. Hogy mivan bántom a testvérem, a szüleim, és csalódik bennem mindenki bezárnak. Én mind ezekkel az intruzív gondolatoktól szenvedtem, és nem tudom miért. Már elmúltak rájöttem nem vagyok rossz ember és sosem akartam bántani senkit. Gyógyulok egy ideje. De aki jártas ebben elmondja miért képzeltem be ilyeneket vagy jöttek ezek a bevillanások intruzívan a fejembe? Örülök hogy végre van kiút. De szörnyűséges volt ez a 3-4 hónap.