Milyen problémák merülhetnek fel ha feloldunk egy tablettát és intravénásan beadjuk?

Jézusom...

Pl. a sterilitás hiányából adódó fertőzéses szövődmények (akár szívbelhártya-gyulladás), illetve a fel nem oldható darabok okozta embolizáció (bizonyos anatómiai variációk - nyitott vagy részlegesen nyitott foramen ovale, pitvari vagy kamrai septumdefektus - mellett nemcsak a tüdőben, hanem pl. az agyban is). Emellett természetesen kialakulhat anafilaxiás reakció is.

A fentieken túl sok tabletta úgy van "tervezve", hogy mivel a hatóanyag a bélből szívódik fel, ezért innen a vér a májba jut és a máj alakítja ki a az aktív hatóanyagot a gyógyszerben levő előanyagból. Vagyis, ha i.v. beadnád, akkor az is elképzelhető, hogy maga a szer teljesen hatástalan lesz (de más fajta gyógyszereknél pedig az is lehet, hogy i.v. beadva toxikus a tablettában levő hatóanyag mennyiség, mivel a máj el is bonthat bizonyos gyógyszereket ezt nevezik "első passzázs"-nak).

Szóval, a gyógyszerészet jóval komolyabb tudomány annál, minthogy otthoni laikusok magukon kísérletezgessenek és esetlegesen kinyírják magukat.

Röviden: ha szerencséd van túléled, de kicsi rá az esély. Elég szigorú szabályok vannak arra vonatkozólag, hogy melyik gyógyszert hová lehet adni és mennyire kell hígítani, ill. mennyi idő alatt kell beadni... (sok intravénás szert pluszban hígítani kell a megfelelő töménységűre, hogy beadható legyen, pl. 1 ampulla Algopyrin injectio-t (1gramm) minimum 20ml-re kell hígítani (tehát 18 ml sót kell felszívni és úgy az ampullát, ami 2ml-s), és még így is lassan beadni, mivel úgy le húzza az ember vérnyomását, hogy elájul.

Szóval m*rhára nem mindegy hogy mit, hová és hogyan...