Ez miféle tünet? mentális baj vagy ez normális?

szerintem van valami mentális bajom, nem volt egy legcsodálatosabb gyermekkorom, totál traumáim vannak apám felölről, a végén elis hagyott minket. 12 éves korom után meg anyummal voltunk, szűkös körülmények között. Mindig azt mondják nekem hogy "túl érzékeny vagy, kicsit megkéne tanuljsd ne vegyél fel annyi mindent a szívedre" amivel annyira megbántanak hogy dühroham kap el és ideges leszek hogy "ez normális, hogy tudja ő is ezt érezni, ő vele ha így bánnának akkor ő is megbántódna" és ja...

meg hasonlók, ha ideges vagyok csapkodom az ajtókat, kiabálok meg isten tudja még mit csinálok, ha látok magam előtt egy férfit aki "felsőbb rendűnek érzi magát" és magyaráz, aztán elkezdek bőgni és aztán benyugtatóztat anyám és jobban leszek. Túlságosan is ragaszkodó vagyok és nem tudom, néha beleőrülök, hogy egy személyt elveszítek, máskor meg úgy vagyok vele hogy annyit bánt hogy hagyom, de annyit változik. Néha így, néha úgy vagyok... annyi mindenre gondoltam... borderline, nárcisztikus, túlérzékenység vagy csak szimplán ez normális... de közbe nem hiszem mert anyám mköveteli, hogy járjak a suli pszichologushoz ez már a 3. éve, azèrt oda mert a rendes pszichologust nem tudjuk megfizetni, nagyon drága. De még ha azzal a pszichologussal is beszélek akkor sem tudok megnyílni, komolyan beszélek a dolgokról és nem tudom átadni azt az érzést amit akkor éreztem, sokszor még azért sem mert félek, hogy kinevet engem, amit tudom nem bírnék.

segitsen valaki:) már vagy több éve küzködök mi van velem... furcsának érzem magam, hogy minden hamis, anyám, apám, fontos emberem, a párom, hogy minden hamis és mindenki hazudik, így azt mondják rám, hogy fura vagyok.