Mit lehet mondani egy otthonba került beteg embernek?

Mi mosolyogva mentünk be apósomhoz mindig annak idején. Vittük a 4 éves unokat is. Bár én belül mindig sírtam, de neki jókedvet vittünk be.

Sajnos 24 órás ápolásra szorult, éjjel is kiment a konyhába, ételt melegíteni a gazon, amit aztán nem zárt el.

Amikor kijottunk tőle én mindig sírtam egyet. De amikor ott beszélgettunk, ő is felvillanyozodott tőlünk.

A hogy vagy nem ostobaság. Egy alkalom, hogy ha panaszkodni akar, hogy elromlott a klíma és két hete nem sietnek a szereléssel, hogy nem kapott inni, stb., akkor elmondhassa.

Nem úgy kell mosolyogva köszönni, hogy nem veszel tudomást az állapotáról, hanem hogy örülsz, hogy látod és végre tudtok beszélgetni, végre jobban van ahhoz, hogy már nincs kórházban.

A sajnálgatás szerintem sem helyénvaló a szeretteink felé.

Ha látod, hogy érdekli, kérdez, akkor igenis mesélj mosolyogva a gyerekről, mert jó érzésekkel tölti el, talán eszébe jut a saját gyerekkora vagy amikor még kisebbek voltak a gyerekei. Ez gyógyít.

A dédunokát BIZTOSAN NEM vinném be, neki ott semmi keresni valója.

Engem bevittek anyához 11 éves koromban, gyakorlatilag sokként ért, ami az osztályon fogadott, pedig az nem is krónikus betegekre specializálódott részleg, csak láttam 3-4 lerobbant idősebb embert, meg egyet aki mindig kiabált.