Miért nem találok soha semmit?Elküldtek mindenféle vizsgálatra, de nem találtak szervi bajt. Mostanában egyre többször van ilyen. Mi lehet az oka? Hogyan változtathatnék rajta?

Szia. szte nincs semmi bajod, én is ilyen vagyok. pláne ha már kiskorodtól fogva jellemvonásod ez a fajta szétszórtság. ha vkinél egyik napról a másikra jelentkezik ez, holott korábban soha enm volt ez jellemző akkor szoktak szervi bajra gyanakodni. én se soha nem találom semmimet, pl kulcsom, pénztárcám, fontos papírok, telefon. amit tehetsz ez ellen a következő:

azokat a cuccaidat, amik után a leggyakrabban kutatsz, mert nem emléxel, hova tetted le őket, tedd egy helyre. én így csinálom. kijelöltem 2 -3 helyet (egy nagy polcot, az ágyam végét és az íróasztalomat) ahova lepakolom a leggyakrabban használt cuccaimat. így többé kevésbé megtalálom őket.

Nem gondolod, hogy esetleg önbizalomhiány vagy szórakozottság lehet a háttérben? Arra gondolok, hogy én is gyakran vagyok így, hogy keresek valamit, hosszú percekig, és olyan helyen találom meg, ahol már többször is néztem. Persze, bosszant a dolog, de mostmár nem tulajdonítok különösebb figyelmet a dolognak: többször megnézem ugyanott, és - bár vicces - sokszor magamban nyomatékosítom félhangosan, hogy "nem, itt nincs".:))

Nálam arra gyanakszom, hogy eléggé elvont emberke vagyok, aki szeret belső életet élni. Sokféle hobbim van, többnyire technikai jellegű dolgok, sokszor veszem észre magam, hogy elmerengek bizonyos megoldásokon, miközben csak úgy rohannak a percek. És sokszor, ha keresek valamit, közben automatikusan elkalandozik az agyam, és automatikusan keresek tovább. Még arra is gyanakszom, hogy 10 évvel ezelőtt veszítettem el a kutyámat, ami pokolian megviselt, 180 fokosat változtam, és akkor fordultam önmagamba, azóta élek együtt ezzel a jelenséggel. Sokszor gondolok arra, hogy nem lehet-e valami poszttraumatikus dolog az egész mögött.

Nem ismerem az előéletedet, de talán egy pszichológus tanácsát is ki lehetne kérni, hátha van valami hasznos észrevétele. De szerintem meg lehet tanulni kezelni a dolgot. Bár sokszor bosszantó, amikor vár a taxi és nem találom a kulcsomat, majd vissza kell jönni, mert a szemüvegemet hagytam otthon, amit akkor vettem le, amikor a kulcsom miatt visszaszaladtam.:)

Én úgy kezelem ezt, hogy kis személyes rituálékat alakítottam ki a mindennapi dolgokra. Vagyis mindig mindent ugyanúgy, ugyanoda. Ez rögzült, motorikussá vált, és mostanra úgy vagyok vele, hogy ha nincs hiányérzetem, akkor tudom, hogy minden oké. Ha hiányérzetem van, akkor visszamegyek, és mindent újra ellenőrzök. Humorral és némi öniróniával ez még szórakoztató is lehet.:)

Az ok, hogy miért van nem tudom, hasonló volt az én helyzetem is. Megpróbáltam változtatni, de egy kis idő után azt vettem észre, hogy újra ugyanolyan rossz a helyzet.

Kb. 2 éve történt velem egy olyan eseménysorozat ami brutális volt. Lekéstem egy repülő járatot, ugyanakkor elhagytam egyik bőröndömet a reptéren belül, a káoszban elvesztem és majdnem lekéstem a másik gépet is. Ezután pedig kiraboltak a vonaton. Azóta jelentem, hogy megerőltetés nélkül figyelek a dolgaimra. Megváltoztatta az életemet, ill sokkal jobban figyelek a MOSTra, és a gondolataimat nem hagyom elkalandozni.