Hogyan lehet leküzdeni a b@szogatás, a tesze-tosziság által okozott stresszt? (munkahelyi / iskolai / családi körben)

Anyám mindig azt mondta, hogy nyeljél kislányom. Rendesen belém is nevelte... Most tartok ott, hogy ha észreveszem magamon a jeleket - amiket mások okoznak a hülyeségeikkel, egyszerűen nem tudom kezelni, nem tudom kiadni :( Gondolom azért nem mert nem láttam viselkedési normákat anyámtól, apámtól, csak azt hangoztatták, hogy nyeljek...abból meg már elegem van

Pl.: a főiskolán elszúrtak egy hivatalos dokumentumot, és ujjal mutogatnak mindenkire, köztük rám is - hogy az én hibám, és eszük ágában sem lenne kijavítani a dolgokat. (persze nem az én hibám) Már odáig jutottam hogy az intézmény igazgatójának írtam e-mailt, hogy mi folyik a T.O.-n... Ez a dolog már kb két hete tart, de olyan szinten ki vagyok már, hogyha rá gondolok hevesebben ver a szívem, ordítani tudnék, és ha a főiskola a közelben lenne jó pár hátsó köszönő viszonyba kerülne a cipőm orrával...pedig nem vagyok egy verekedős típus. Persze tudom ilyen az élet, de ez a főiskola már réges régen túlmegy minden határon főleg amit az ügyintézés alatt alakítanak...:(((

Mindenki nyugodtnak ismer, akit nem lehet kihozni a sodrából, volt hogy néhány ismerősöm megjátszották a hülyét és képes voltam valamit 59 x is elmondani nyugodt hangnemben...de tényleg ami sok az sok... bennem meg csak gyűlik és gyűlik és egyre jobban érzem, hogy elhatalmasodik felettem... ilyenkor mindig elkezdek izzadni és remegni, mintha a hideg rázna...

Van valami ötletetek amit tudnátok tanácsolni, vagy Ti mit szoktatok tenni ilyenkor? Vagy esetleg egy jó könyv?

Apám, anyám nem támogat semmiben sem, sőt ha lehet úgy fogalmazni még egy lapáttal rá is tesznek, mert ők annak örülnek, ha én stresszes vagyok (sajnos)...

(pszichómókushoz, agyturkászhoz nem megyek, mert az hogy csak kibeszélem magamból ő meg bólogat nem segít :((( )

Bocsi hogy hosszú lett