Egyszerűen nem tudom megemészteni, hogy sose leszek egészséges és más életem lesz, mint a többieknek?
Jelenleg 27 éves vagyok, 2019 óta SM beteg és a mai napig nem tudom elfogadni. A létező összes dolgot kipróbáltam de semmi változás(pszichológus, pszichiáter, alternatív dolgok stb.)
Van szerető családom, párom aki elfogad így, barátaim és munkám is de akkor se. Nem vagyok elégedetlen de annyira rosszul tudok lenni lelkileg, hogy azt nem is tudom leírni.
Szeretnék munkát váltani de örülök, hogy egyáltalán van és tudok dolgozni. Kisebb nagyobb tüneteim vannak, nem állandóak de leginkább lelkileg vagyok rosszul és a sok stressz ami ront.
Olyan bizonytalan a jövőm, bármikor lehet rosszabb és küzdeni sincs kedvem.
Az egészséges emberek meg folyton sírnak, hogy nem jön össze ez meg az üzlet, pénz stb. De nekik van értelmük küzdeni hisz a legnagyobb kincs az övek az EGÉSZSÉG !
Vissza kéne térjen az élet kedvem de nem fog tudni, hisz az egész életem megváltozott. Egyáltalán mi értelme van élni így? Egy beteg embernek miért..
válasza:
válasza:Miért nem keresel a neten SM-es csoportot, ahol sorstársakkal tudsz beszélgetni?
Szoktak lenni országos szintű összejövetelek is.
Nekem az egyik nagyon jó barátom lett diagnosztizálva vele úgy 2 éve. Gyógyszert szed és megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni az életéből. És ezt így is kell csinálni.
válasza:Természetesen van szakorvos is aki kezel de mindig csak riogat, hogy most jól érzem magam de nem lesz mindig így stb stb. Olyankor(legutóbb 2 hete) mindig “depressziós” leszek mégjobban.
Orvos cserét se tudok, mert szakmailag ő a legjobb.
Benne vagyok sok csoportban, de a környezetemben nincs senki és olyan kívülálló vagyok mindenhol , tipikus szegény lány aki beteg és milyen élete lesz, pedig milyen fiatal kár…
válasza:Én meg SLE-s vagyok, 15 éves korom óta néha borzasztó ízületi fájdalmakkal, mégsem temetem magam.
Szr? Igen. Fáj? Néha felkelni alig bírok, annyira.
Jobb lesz, ha kesergek? Nem, sőt.
Akkor meg? Kiélvezem azokat a napokat, hónapokat, amikor minden oké, amikor pedig nagyon rossz, a túlélésre játszom.
Lehetne sokkal rosszabb is, anya az én koromban már szteroidon élt, bár tény, hogy ő szült.
Én nem fogok, részben ezért is.
válasza:Fu , ezt a kérdést mintha én írtam volna ki, azzal a különbséggel hogy én aspergeres vagyok és valószínűleg nem is vagyok normális.. együttérzek veled.
26/n
Szilvi
válasza:Szia!
Nem tudom, hogy írjam le, hogy ne bántsalak meg vele, tudom, súlyos betegséggel az ember hajlamos kiakadni, ha mások írják, hogy hasonlóban vannak, aztán kiderül, mégse igazán. Ezért nem akarom azt mondani, hogy átérzem, mert nyilván teljesen más a prognózisunk és életkiálátásaink.
Amiért mégis írok, nekem a látásomat érintő gyógyíthatatlan betegségem van. Lehet, egy napom megvakulok, de minimum látássérült leszek. Így kell leéljem addig az életemet, ennek a bizto tudatában. 22 éves vagyok...
Akarnék én sok mindent, de megbénít a félelem, nem merek tervezni, mert ki tudja, meddig tart.
Én azt tudom neked javasolni, keress sorstárs közösséget, a terápiás még jobb, mint egy random csoport, mert ott nem csak az önsajnálat megy, hanem fel akartok állni a földről. A pszichológust, terápiát ne hagy abba.
Én jelenleg annyira a padlón vagyok, hogy nem tudom, mi segítene rajtam, de muszáj mennem tovább, így hát próbálkozok tovább. Anyukám azt mondja, az idő fogja enyhíteni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!