Miért vagyok ennyire szerencsétlen?

Már gyerekkorom óta tudom magamról,hogy egy szerencsétlen csődtömeg vagyok akinek semmi nem jön össze az életben. Meglátszik hogy én vagyok a legkisebb a családban mert azok általában szerencsétlenek. Eleve rossz családi körülmények között nőttem fel alkoholista veszekedős apa mellett és egy áldott jó anya mellett aki mindent megadott a gyerekeinek. Szegények voltunk mint a templom egere engem ezért is lenéztek gúnyoltak ahogyan a családomat is. Pedig mi nem tehettünk róla,hogy szegények voltunk. Nem születhet sajnos mindenki gazdag családba. Itt ahol élek ebben a faluban az emberek mindig is szemetek voltak a gyengébbeket eltaposták lenéztêk kibeszélték. Soha nem szerettem itt élni az egész életemet megkeserítették az emberek. Én nem tudok felejteni sajnos. Így felnőttként még jobban utálok mindenkit aki körbe vesz. Pánikbeteg vagyok gyógyszert szedek több lelki problémám is van amiket nem tudok megoldani. Társfüggő vagyok nem szeretek egyedül lenni muszáj hogy legyen mellettem egy társ még akkor is ha nem vagyok boldog az illetővel. Soha nem voltam szerencsés a szerelemben sem mindig olyan társat választok aki nem ért meg nem illik hozzám. Csak a veszekedések vannak a kapcsolataimban. Önbizalomhiányom is van de már gyerekkorom óta. Munkahelyem sincs nagyon nehezen találok munkát egyrészt azért mert tartok az emberektől nem szeretek köztük lenni. Olyan munkahelyen érezném jól magam ahol egyedül dolgozhatok nem parancsol senki csak a főnököm. Nagyon utálom az embereket és ez csak napról napra egyre rosszabb lesz :( A pánikbetegség miatt depressziós is lettem még jobban meg idegbeteg. Tönkre vannak az idegeim teljesen pedig még fiatal vagyok 34 éves. Nem találom a helyem az életben boldogtalan vagyok magányos. Főleg mióta elveszítettem édesanyámat :( Azóta még nehezebb lett minden. Nekem már sajnos szüleim sincsenek egyedül érzem magam ebben a világban. Bár vannak testvéreim egy bátyám és egy nővérem de ők nem foglalkoznak velem :( Sokszor olyan mintha nem is léteznék számukra. Van egy párom aki ugyan olyan szerencsétlen mint én. Szegény családból származik ő is. De vele se felhőtlen a kapcsolatunk vannak gondok nagyon sok. Elegem van az életemből nincs már erőm küzdeni harcolni mert úgyis tudom hogy soha nem fog változni semmi. Más is szokott így érezni?