Neurológiai probléma állhat a háttérben?

Az igazat megvallva, nem tudom, aggódnom kellene-e. Az utóbbi időben mintha egyre rosszabb lenne az egyensúlyérzékem, séta vagy lépcsőzés közben mindig érzékelem, hogy nem megyek egyenesen. Még akkor sem, ha rákoncentrálok. A fejem megerőltetésre lüktetően fájdogál, például amikor nagyobb lendülettel állok fel, vagy ha leszaladok a lépcsőn. Továbbá, mostanság beletart vagy fél percbe (jó esetben), amíg az illemhelyen a vizeletürítést el tudom indítani, gyakran nagy koncentrációt igényel. Ezenkívül pedig nem ürül ki belőlem egyben a folyadék, hanem utána még kis szakaszokban jön. Őszintén bevallom, nem tudom, ez utóbbi normális vagy sem..

De a szememmel is gondok vannak. Néha mintha enyhén remegne a látásom fel és le, máskor pedig hullámozni látok egy felület. Ezeket betudtam annak, hogy valószínűleg csak fáradt ilyenkor a szemem. Az viszont napi rendszerességgel előfordul, hogy a szemgolyóm valamiért rándul egyet bal irányba srégan, majd visszaáll az előtte lévő pozícióba (mindez a másodperc törtrésze alatt) például amikor éppen írok.

Sokszor úgy érzem, nincs teljes kontrollom a testem felett. Gyakran előfordul mostanában, hogy csak úgy spontán rándul egyet a lábam, a kezem, vagy esetleg a vállam vagy a fejem, de nem hatalmas mozdulatokra kell gondolni, nem tudom azt sem, ez kívülről mennyire feltűnő, eddig mindenesetre nem említette senki a környezetemből. Engem viszont eléggé idegesít.

A másik dolog, ami a legjobban aggaszt, a beszédzavar, ami azelőtt sosem volt nálam jellemző. Az utóbbi másfél évben azonban mintha egyre rosszabb lenne. Napi szinten dadogok, összeakad a nyelvem, néha elmosódva beszélek, rosszul ragozom be a szavakat, nem jutnak eszembe egyszerű szavak. Ilyenkor, ha még egyszer lassan neki futok a mondatnak, sikerül helyesen és érthetően elmondanom.

Ezek így összeszedve és leírva durvának tűnhetnek, de amikor az ember ilyet tapasztal, valahogy úgy gondolja, biztosan csak túlreagálja a dolgot, vagy a szorongás okozza a tüneteit, és egyszerűen lerázza magáról. Bevallom, eddig én is ezt tettem, mert eléggé parázok az orvosi látogatásoktól, nem voltak jó tapasztalataim az előző háziorvosommal, aki sosem vett komolyan, és mindig könyörögni kellett neki egy beutalóért. Így hát első körben úgy gondoltam, felteszem itt a kérdésemet.

Mekkora az esély, hogy neurológiai ok áll a háttérben? Okozhatja mindezt a szorongás, vagy szedjem össze magam, és menjek el orvoshoz?