Az mennyire igaz, hogy az alkohollal, drogokkal el lehet múlasztani a szenvedést és a fájdalmat?

Elfojtani, elfedni időlegesen, néhány órára.

Aztán utána annál nagyobb a szenvedés.

Nem lehet elmúlasztani tudatmódosítókkal.

Fizikai fájdalmat bizonyos szinten már csak durva gyógyszerek nyomnak el, ami mellett még létezhetsz kicsit, de már nem emberként.

Alkohol meg a gyávák ellenszere, lehet pár óráig jó, de utána ugyanúgy szembesülsz a rendezetlen problémákkal, szerelem, haláleset egyebek, amiket józanul kell felfogni, és megélni, nem elfogadni(mert az nem lehet)

Alkohol nélkül sok ember megbékélt volna magában, és élne tovább ahogy tud, de a gyakorlatban sokan évek alatt elisszák az életüket, és koporsó a vége, példaként egy környékbelit említenék, hirtelen elhunyt a férje, köv. évre rá már elkapták hogy iszogat, és nyilván egyre többet.

Komolyabb drogokat meg csak ideig óráig elérhetőek, utána pénz nélkül senki nem áll szóba egy használóval akárhogy sír.

Aki ilyet gondol Neki segítségért kell fordulni!!

Mert az ilyen nagyon veszélyes!

Fizikai fájdalmakra nagyon jók lehetnek a különféle szerek (pl az ópiátok kiváló fájdalomcsillapítók). A mentális szenvedés az azonban megint más. Ha valakinek hirtelen törés történik az életében, és nagy traumát él át - akkor sokszor a drogok sem segítenek (és könnyen túladagolás lehet a vége). Azonban van hogy az embernek csak nincs rendben az élete, és úgy érzi nem találta meg a helyét a világban. Ilyenkor be lehet rúgni, vagy beszívni - és ellni mint a polcon a befőtt (nem foglalkozva a problémákkal). Az erősebb drogokról rövid ideig boldog is lehet a használó, bár utána valóban visszatér a szokványos valóság (és a bánat). Aki túl sokat használja menekülésre a szereket, az könnyen függővé válik - és a függősége végett is extra problémákkal szembesülhet. A szerek tehát egyféle struccpolitika. Csak arra jók hogy elfedjék a meglévő problémákat.

Azt Viszont kevesebben tudják hogy a problémák jórészt az elme termékei. Van aki azt gondolja hogy nem jó úgy az élete ahogy az épp van. Van aki mást akar, mint ami csak úgy van (és emiatt szenved). A kilátástalannak tűnő vágyak, vagy a megoldhatatlannak tűnő problémák nyomás alatt tartják az egyént. Azonban ezek csak gondoltok. Semmi több. Az ember tulajdonképp jórészt a saját gondolkodása miatt szenved. A gondolatokat pedig nem csak a (káros) drogokkal lehet megszüntetni, hanem pl meditációval is. Egyszerűen meditálni kell, és jelen lenni a pillanatban. Mindent el lehet fogadni úgy ahogy az van. Ha sikerül elengedni a belső nyomasztó gondolatokat, akkor megszűnik a szenvedés is..

(Persze ahogy írtam nem mindegy hogy milyen szenvedés, vagy milyen problémák. A hirtelen jött sokkhatásoknál nagyon semmi nem segít, és olyankor idő kell az adott dolog feldolgozásához.)