Miért akarjuk mindenáron elkerülni az orvosokat, hogyha betegek vagyunk vagy "kisebb" balesetért bennünket?

1. Mert telefonálni kell, aztán ezzel elhajt.

2. Amikor nem kell majd telefonálni, akkor mehetsz ugyan, de aztán ücsöröghetsz előtte 3 órát. Munkaidőben.

3. Ahova időpont kell, de háziorvos nem (pl bőrgyógyászat), oda olyan sokára adnak, hogy addig magától meggyógyul. Vagy meghalsz.

4. Ha elmész magánrendelésre, ott megfejnek, aztán közlik, hogy ez amúgy 1 hét alatt ingyen magától is meggyógyult volna.

5. Félrekezelnek. ("Jöjjön vissza 1 hét múlva, ha ez nem hat.")

#12, 13 jól összefoglalta a lényeget. Sok a rossz tapasztalat az egészségüggyel kapcsolatban, illetve nem is kell minden, spontán is gyógyuló panasz miatt orvoshoz rohanni és marékszámra szedni a gyógyszereket.

Én fiatal koromban elég gyakran mentem orvoshoz, egyrészt kellett az igazolás, ha beteg voltam, másrészt rendszeresen elkaptam mindenféle kórokozót és volt sok kisebb, de tartós egészségügyi gondom is, ezért több szakrendelésen és magánorvosoknál is megfordultam. Mindig követtem az orvosok tanácsait, beszedtem a gyógyszereket, amiket felírtak.

Sok pénzem és időm ráment, pozitív eredményt viszont nem hozott, így sok év után elegem lett ebből. A krónikus bajaim megmaradtak, max. a tüneteket tudták enyhíteni vagy még azt sem. A sok antibiotikumtól, amit beszedtem, tönkrement az emésztésem. Elkezdett érdekelni a természetgyógyászat, alternatív orvoslás, majd a táplálkozástudomány. Fokozatosan megváltoztattam az életmódomat, táplálkozásomat, elkezdtem vitaminokat szedni, gyógyteákat inni. Gyógyszert már csak akkor veszek be, ha nagyon fáj valamim. Azóta egészségesebbnek érzem magam, mint azelőtt bármikor, a krónikus panaszaim megszűntek, a vérképem tökéletes lett. Ha valami bajom van (influenza és hasonlók), pár nap alatt kikúrálom magam otthon.

Hozzáteszem, nekem még sosem volt olyan komoly sérülésem (törés, ficam stb.), ami miatt orvoshoz kellett volna fordulnom, az más helyzet lenne.

Ez szerintem tök érdekes kérdés és jó, hogy feltetted.

Valószínűleg a legtöbbünkben alapból van egy félsz, hogy vajon mit mond az orvos, súlyosabb-e a gond, eltalálja-e a megfelelő kezelést. Talán sokunkban lehet egy bizonyos "büszkeség", ami miatt "nehezen viseljük", ha bajunk van, legyen az fertőzés vagy krónikus betegség.

A gyógyszerek életben tartanak, ez tény. Viszont sajnos sok esetben az is tény, hogy hosszú távon ezek is okoznak károkat. Olyan krónikus betegségekkel, amiknek enyhék a tüneteik, gondolhatjuk azt, hogy a gyógyszer maga többet árt, mint használ.

Ezen kívül sok a rossz tapasztalat.

Leginkább saját magamról tudok beszélni, de a családban és a baráti körben is vannak nagyon hasonló tapasztalatok.

17 voltam, amikor már évek óta krákogtam és szinte állandóan váladék volt a torkomban. Néha égett a nyelőcsövem, főleg a hátamba sugározva, kerültem a sok szénsavas üdítőt (mondjuk szerencsére eleve a vizet szeretem), néha volt 1-2 órás "büfögőrohamom". Pár hónapon belül egymás után többször volt hörghurutos erős meg"fázás"om. Az egyik után hónapokig tartó hurutos köhögés maradt vissza. Közel se annyira hurutosra gondoljatok, mint amikor éppen könyékig benne vagytok a betegségben, de azért kellemetlen volt!

Ekkor kezdtük a kivizsgálásokat.

- Egyik kivizsgálás se volt igazán alapos, lelkiismeretes. Pl gyermekorvos kapásból felírta az antihisztamint és UTÁNA küldött el prick-tesztre, azzal, hogy előtte 1 napig ne szedjem a gyógyszert.

- Végül refluxot diagnosztizált, de nem küldött el gyomortükrözésre, ami kellemetlen vizsgálat, de hasznos lett volna akkor. Felírta a protonpumpa-gátlót, ami elvileg a legerősebb gyógyszer erre a betegségre. A második felírásánál nem reagált arra, amikor közöltem, hogy nem használ. Nem látott el táplálkozásbeli tanácsokkal és nem is küldött dietetikushoz.

Berágtam, átmentem a felnőtt háziorvoshoz.

Ő a nyelvem és a krákogás alapján szintén refluxra gondolsz, szintén felírta a PPI-t, ezúttal dupla akkora dózisút. Ő már annyit azért elmondott, hogy lehetőleg ne lapos párnán aludjak.

A gyógyszert elhagytam, a reflux-szal és állandóan váladékos torokkal együtt éltem, most kezdtem ismét kivizsgáltatni, magánban (minden ég és föld, alapos kivizsgálások, életmódbeli tippek, ja, gyógyszer ezek UTÁN), 29 vagyok. Csak remélem, hogy nincs nyelőcsőrákom illetve annak az előállapota sem áll fent.

Váladékos torok. Csúnya a torkom, tudom.

A háziorvos lényegében mindig azt mondja, hogy "baktérium van a torkában", amire antibiotikumot ad. Előfordult már ugyanez olyankor is, amikor a mindennaposon kívül semmi extra tünetem nem volt. Más orvosok is látták azért már a torkomat, természetesen nem mondtak semmi ilyet.

Most vagy szimplán rosszul állapít meg valamit (ennek a háziorvosnak nagyon sok fura húzása volt a családunkban), vagy tényleg lát valamit, de mivel az semmi különös tünettel nem jár, ezért krónikus lehet. Miért nem tenyészteti ki vagy küld el góckutatásra vagy hasonló?

Amúgy a torkom elvileg krónikus orrmelléküreg-gyulladás miatt olyan, amilyen. Azt pedig minden esetben szteroiddal kezelik és mivel az orrspray nem ér mindenhova oda, tablettással is. Namost inkább választom a krákogást, mint a szteroid mellékhatásait.