Vannak még Pesten, akik hordanak maszkot?

Persze, hordok, természetesként élem meg. Különösebben nem törődném vele, ha beszólna valaki, kibicek úgysem vállalnak semmiért felelősséget, és ez rögtön be is árazza a dolog jellegét (mint általában is az életben).

Meg aztán az is van, hogy másfél éve meg is szoktam egy eléggé elzárkózott életstílust (bár mondjuk ehhez hozzájárult, hogy előtte sem igazán éltem nagyon másképp). Elmebetegek, részegek, pszichopaták közt közt nőttem fel, és valószínűleg engem magam is érint valamiféle elmebetegség, a külvilágot sokszor önkéntelenül is zárójelbe teszem, persze próbálom az alap dolgokat kézben tartani.

Mindenesetre most a vírus szaporodási rátája, R0-száma pár napja már valószínűleg 1 fölött van, és a de facto hivatalos kivárási hozzáállás innentől kezdve nekem nem tűnik egészen normális stratégiának (mivel a mostantól újra romlani látszó tendencia teljesen magától biztosan nem áll meg, és utólag macerásabb lehet korrigálni).

Mindenesetre már hivatalosan is be lett jelentve, hogy lesz IV. hullám. Azt lehet sejteni, hogy a maszkhasználat valamikor ősszel újra szóba kerül legalább szkmai körökben: vagy visszatér, vagy ha nem, akkor is a hiányának inkább csak népszerűségi-politikai okai lesznek.

Nagyjából az új-zealandi hozzáállás tűnt nekem a legszimpatikusabbnak: a kezdetektől fogva gyorsan lenyomni az R-et, radikálisan alacsony szinten tartani a fertőzési lehetőségeket, és aztán már ezen a talajon állva lehet később finomítani, de a gyors reagálási lehetőséget továbbra is fenntartva.

A mi helyzetünkben. adottságaink között persze persze sok mindent kicsit testre kéne szabni, pl. kellene egy erőteljes szegénységcsökkentési nemzetstratégia is (legfontosabb talán a lakhatási szegénység és a mélyszegénység megszüntetése lenne, ezek utólagos és megelőző kezelése egyaránt stb.).

Nem igazán tudok a hazai viszonylatokkal mit kezdeni, szerintem

alapvetően a népszerűségre vagy a közhangulatra nem nagyon lehet támaszkodni a XXI. században (pl. Duterte, Bolsonaro, mindketten népszerűek, de rendkívül szakmaiatlan, jövőrombóló tendenciákat indítottak meg), szóval mára a jövő ennél sokkal bonyolultabbá vált, ma már a sok mindent a tudományok határoznak meg, és ezen fölül is egyszerre kellene egy proaktív, valószínűleg sok kemény vitát felvállaló hozzáállás, amely sokszor népszerűtlen, de azért egyúttal érzékeny maradna a nép igazi, sokszor kimondatlanul maradt gondjaira is. Annak örülök azért, hogy a hajléktalanség és a lakhatási szegénység megszűnt legalább tabu témának lenni.

(Folytatás)

A lényegre válszolva: nem szólnának meg (most ilyen eleve lumpen kötözködős elemeket leszámítva, kivételes helyzetben, amire azért nem sok az esély).