Az alkoholisták miért isznak? Milyen érzést nyújt számukra az alkohol?

Mint a cigizőknek a cigi.

Én menedzseralkoholistaként kezdtem. Az átkosban nagy divat volt a repipia. Főleg a nyugatról illegálisan hozott italokkal volt szokás villogni. Nem múlhatott el tárgyalás, hogy elő ne kerüljön valamilyen üveg, és üres kézzel sem illett menni. Aztán már hétvégén se tudtam leállni. Akkor már a mámor hiányzott. Az ellazulás. Nem éreztem embernek magamat nélküle. Ennek a felismerése vezetett aztán oda, hogy 33 évesen (29 éve) felfújjam a pofámat, és abbahagyjam. Azóta száraz alkoholista vagyok.

Az életben problémák vannak. Nehézségek amiket meg kéne oldani. Küszködni, szenvedni, és felelősséget vállalni önmagunkért, és másokért. Van akinek nem tetszik ez a játék. Rosszul indult neki. Nem tanult a suliban, és csak rosszabb munkát tud vállalni. A személyisége végett nem jöttek össze neki a párkapcsolatok, és így kilátástalan az egész élete. Persze lehetne fejlődni, és sok-sok bukás után valami elérni - de van aki nem akarja ezt az erőlködést. Később a függőség miatt jön még egy raklap extra probléma is. Van aki inkább nem akar szembenézni az élettel, és felelősséget vállalni a dolgokért. Így hát kiütjük magunkat piával, vagy drogokkal, gyógyszerekkel - bármivel amihez hozzá tudunk jutni. Csak ne ez a valóság legyen ami így ilyen ilyen siralmas. Az alkoholfüggőség évek (évtizedek) mire keményen kialakul. Addigra már egy életvitellé válik. Viszont csak az elvonás jön extrába, meg kicsit nagyobb tolerancia szint. Viszont a kemény alkoholista valamilyen szinten szinte mindig be van italozva. Nem nagyon, csak úgy hogy meglegyen a szükséges véralkohol szint. Viszont ha jobban bepiál akkor azért még ő is hasonlóan érzi, mint az alkalmi ivók. Szóval érzésben nincs nagy különbség. A lényeg viszont az hogy mi függők alapból szenvedünk. Végül is a magunk hülyesége végett, mert nem nézünk szembe az élettel úgy ahogy kéne. Viszont amikor tisztulunk akkor visszatér a szörnyű valóság, és idővel beérnek a korábbi tetteink gyümölcsei. A tiszta időszakokban megint látható hogy milyen gáz életet élünk. Hogy az egész életünk elbaszcsizzuk, mert nem volt kedvünk az életnek hívott játékot a szabályok szerint játszani. A szörnyű valóság elől pedig minél előbb újra menekülni kell. Amíg csak lehet...

Nem vagyok alkoholista, de a whiskeyt imádom, azt hetente kb. 2x-3x iszok. Szerintem elegáns, szeretem az ízét, és nagyjából csak akkor iszok, ha lazulni akarok, meg jó a kedvem. Kb. ahhoz tudnám hasonlítani, mikor kb. állsz 8 órát, aztán leülsz egy kényelmes fotelbe és lazulsz.

Egyébként szerintem az alkohol lehet a legnagyobb luxus és legnagyobb nyomor is. Nem lehet csak alkoholról beszélni önmagában, kb. olyan, mintha azt mondanád kocsi. Vezethetsz egy ócskavasat, de vezethetsz Rolls Royce-ot is.