Melyik az a leggyűlöltebb dolog, amit nem tudsz elviselni családtagod ápolásánál?
Nekem anyukám demens, és pelenkázni kell. Ezt még meg is szoktam valamennyire, hogy csak folyékony dolog kerül a pelenkába. El is ment a wc-re eddig többnyire. De az utóbbi időbben bele is sza*ik, és szétkenődik az ürülék a hátsó felén. Ilyenkor nekem kell a seggéről lemosni, leszedni a sz*rt, meg kitörölni a hátsóját. Régóta ápolom, de ez a legundorítóbb dolog amit valaha csinálnom kellett. A kisbaba tisztába tétele egészen más. Egy felnőtt demens ember, egészen máshogy tud ellenkezni is. Ja és ellenkező neműek vagyunk. A facebook csoportokba is mindig középkorú nők ápolják a beteget, kivéve néhány szerencsétlent mint én. Annyira gyűlölöm csinálni, hogy el se hiszitek, de otthonba nem tudjuk adni sajnos. Akárhányszor mosom meg a kezeimet, kesztyűben csinálom, de akkor is érzem azt az elképeztő bűzt az ujjamat megszagolva. Az élettől is elment a kedvem 4 év alatt, mióta gondozom. Napi 24 órában figyelni kell rá, és segítségem sincs. Van egy nővérem ugyan de ő elköltözött, és nem is nagyon foglalkozott vele. Most meg pláne, mivel ő is megbetegedett. ( Nagyon súlyosan)
Muszáj volt ezt leírnom, mert már megőrülök, hogy ezeket magamban tartsam, és bezzeg ne is panaszkodjak, mert ez senkit sem érdekel. Tesóm is azzal elintézi, hogy jól van, mit csináljak vele. Bár most már neki se panaszkodhatok. Más meg az idősotthonnal jön mindig. De a nyugdíja elég alacsony, és a mi pénzünk is kevés. Nem beszélve a várakozási időről, meg arról, hogy ő hogy tudna egyáltalán ott viselkedni? Tudom, vannak speciálisan demens betegeknek intézmények, de akkor se tudom elképzelni, hogy hogy tudnák ott őt kezelni. 4 éve volt kórházban, de a betegtársai már a pokolba kívánták, annyira nem tudott viselkedni. Kénytelenek voltak az ápolók lekötözni. Bár akkor még viszonylag jó állapotban volt a mostanihoz képest.
Őszintén sajnállak, de tényleg. Én is ápoltam édesanyámat kb. 4 évig, család, kisgyerekek és munka mellett. Majdnem rámentem.
Persze az ember mindent megcsinál a szerettéért, de valahol erre az ápolásra születni is kell, nem véletlenül mennek egyesek ápolónak, valahol késztetést éreznek, hogy ők erre hivatottak. Na én utáltam minden egyes percét, teljesen más típus vagyok, ráadásul finnyás is. Szívvel-lélekkel csináltam, amit te, de utáltam már élni is és tudtam, hogy soha nem lesz jobb, csak rosszabb. Nagyon nagy erő kell hozzá, aki nem csinálta, nem is tudja.
Végül nálunk az idősotthon lett a megoldás, mert én bekerültem a pszichiátriára, annyira kikészültem. Meg kell találni a megfelelő otthont, mi is sokat keresgéltünk és a havidíjat is ki kellett pótolnunk, de azt mondom, százszor is ezt csinálnám, mert hosszabb időn át képtelenség bírni, főleg ha 24 órás felügyeletet igényel.
Az önkormányzati szociális gondozók csak 1-2 órára mennek ki és kisebb melókat csinálnak, szóval csepp a tengerben, nem igazán megoldás hosszabb távon.
Nem is értem, a családtagjaid hogy várhatják el, hogy ezt egyedül csináld, kibírd testileg és lelkileg.
Próbáljatok idősotthont keresni, nem lehetetlen, sokat kell várni, de rá fogsz menni, ha nem léptek. Kitartást kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!