Volt már vlaki kómában, vagy halálban? Mit éreztél? Tudtok igaz storikat írni?

Halálban nem, legalább is nem tudok róla. Kómában viszont voltam.

Volt egy időszakom több mint 10 évvel ezelőtt amikor rengeteg munkám volt túlhajtottam magam, alig aludtam és annyira kimerültem hogy másfél napot átaludtam teljesen.

Mivel utána napokig rosszul voltam, gyenge erőtlen, nulla étvágyam stb... elmentem dokihoz aki amikor meglátott már akkor tudta hogy nagy a baj. Egyből hívta a mentőket, bevittek kórházba és kiderült hogy szó szerint kihordtam lábon egy szívinfarktust, ezért voltam fáradt délután és dőltem le pihenni éreztem hogy valami nem stimmel de fáradtságra gondoltam holott nem azt kellett volna hanem egyből mentőt hívni magamra és kinyitni az ajtót nekik.

De akkor ugye ki a franc gondolta. Na mindegy szóval az ágyamban vesztettem el az eszméletem és amikor elmeséltem hogy mi volt akkor mondta a főorvos hogy igen bekómáltam és örüljek hogy feltudtam ébredni. Ugyan is akkor semmi tápanyag, meg folyadék nem lett vénásan pótolva kiszáradhattam volna ha nem ébredek fel. Na de amikor felébredtem éreztem hogy rohadtul nem vagyok toppon, telefonomat nézve láttam hogy 30 nemfogadott hívásom volt majdnem ennyi sms- is. Kiderült hogy átaludtam majdnem 30 órát. Mert péntek délután elaludtam és szombat este ébredtem fel. Mondanom sem kell hogy akkor 2 órát fent voltam, lefürödtem ettem pár falatot mert annyit bírtam, aztán ledőltem aludni de az inkább forgolódás volt mint alvás. Másnap vasárnap nem mentem maszekolni mert nem voltam jól, de akkor is csak feküdtem meg szenvedtem. Aztán még egy napig kínlódtam, dolgozni sem mentem, majd orvoshoz és úgy króház stb...

Szóval az orvos mondta hogy bizony bekómáltam, ez a hátránya ha az ember egyedül él, és hiába hívtak telefonon annyira mélyen aludtam ugye hogy nem riadtam fel semmire. Az hogy magamtól felébredtem azt köszönjem a szerencsének, mert hulla is lehettem volna ott napokig is akár.

Szóval akkor derült ki hogy túlhajtottam magam, nem volt semmi rendszer az életembe, stresszes is voltam, sok sok baj volt, és egyszerűen nem bírtam. Plusz kiderült akkor hogy eleve van egy szívbetegségem amiről nem tudtam, ahogyan szüleim sem tudtak róla hogy nekem bajom van, mert nem voltak tünetei gyerekkoromban, de ez mindegy. Akkor jött az hogy vagy életmódot váltok de teljesen, vagy kezdjem el intézni a temetésemet, mert 1 évet sem fogok élni ha így folytatom. Akkor jött egy teljes életmód váltás. Persze azóta eltelt pár év, megismertem a feleségemet, megszületett a kislányunk megváltozott a teljes életem. Akkor megint kezdtem a túlhajtás felé irányulni a gyerek miatt, több melót vállaltam el a kelleténél és már megint kezdtem kikészülni, akkor ha a feleségem nem üvölti le a fejem lehet újra megtörtént volna ez, és lehet nem éltem volna túl.

Miattuk visszafogtam magam, tartom magam az új egészséges életmódhoz, sportolok is ugye, igyekszem nem túlhajtani magam a munkában, és élem a boldog családi életemet. Na meg persze a legfontosabb az hogy leszoktam a dohányzásról mondjuk nem is kívántam a cigit sem amikor a hosszú alvásból ami kómavolt magamhoz tértem egyáltalán, két slukk után el is nyomtam. Persze amikor jól lettem akkor kívántam kegyetlenül akkor jöttek elő az elvonási tünetek és nem győztem parancsolni magamnak. De rossz volt. Inni nem ittam alkoholt napi szinten vezettem is, sört annyira nem szerettem, szóval nekem ez nem volt akkora érvágás. Kávét is már sok tejjel iszom mert ez is számít ám.

Szóval ez ilyesmi volt, nem volt olyan hosszú kóma meg otthon volt a saját ágyamba nulla felügyelettel de az orvosok többször mondták hogy ez bizony egy rövid kóma volt, mert nem tudtam elhinni hogy ilyen létezik.

Persze mai napig járok évente kontrollra, háziorvosom is elszokott küldeni különféle vizsgálatokra, teljes vér vizsgálat, szív UH, EKG stb...