Miért ájultam el?

Olyan szempontból nem igaz ez az állítás, hogy maga az eszméletvesztés nem következett be, de ez csak a szerencsének köszönhető.

Azért vagyok kicsit megijedve, mert ez volt életem első ájulás közeli "élménye", mindig is jól bírtam a nagy tömeget, nem volt gondom az állással, sosem értettem, hogy nem tudnak mások 45 perceket végigállni, mindig is egyike voltam azoknak, akik kikisérték vagy épp lefektették, vizet hoztak az elájultnak. Na de, a mai ünnepség szokatlanul hosszúnak tűnt. Mozgolódtam, forgolódtam, egyik lábamról a másikra álltam, mert annyira nem találtam a helyem. Tudni kell rólam, hogy refluxos vagyok. Mint amikor előjönnek a refluxos gyomorfájásaim, most is pont ilyen fájdalmaim voltak, csak azért sokkal kisebb intenzitással. Ekkor odaszólt a mellettem álló osztálytársam, hogy már csak 5 perc van hátra kicsöngőig és ezután minden nagyon hirtelen történt. Konkrétan másodpercek leforgása alatt megtörtént minden. Elkezdett erősen fájni a fejem, a korláttól ellöktem magam, mert nem tudtam tovább megállni a lábamon, 1 méterre állt az osztályfőnök, oda akartam lépni szólni neki, hogy rosszul vagyok, de nem jutottam el semeddig sem, a padon ülők ölébe estem. Leültem, nagyon-nagyon erős hányinger jött rám, kezdett homályosodni, pixelesedni a kép és forgott velem a világ. Pont ekkor kezdődött a Himnusz, ugye állt fel az egész iskola, nagy hangzavar, de nekem egyre tompulni kezdtek a hangok, pár század másodperc erejéig el is vesztettem a hallásom. Egy 5 perc ülés után már képes volt újra felállni, de ami szintén csak furcsa, hogy hiába ittam, ettem sósat és édeset is a napközben, a nap további részében is kicsit forgott a világ és csak ténferegtem.

Vajon mitől lehetett ez? Kell kivizsgáltatni vagy csak túlreagálom?