Tartós ápolásra szoruló személy beköltözhet szociális otthonba ilyen szituációban? (lent)

Aki úgy nő fel, hogy önhibáján kívül soha nem tudott dolgozni, az maximum egy kis támogatást igényelhet, ilyen 50 valahány ezer körül.

Abból nyilván nem tud fedezni semmilyen szociális intézményt.

De ebben az esetben "ottragadt" olyan hozzátartozóinál olyan házban, ahol ő nem akar élni. Mi a protokol? Gondolom csak van joga szociális intézményben élni, akkor is, ha önhibáján kívül képtelen anyagilag fedezni.

Ezért gondoltam esetleg a "rokontartásra", mint törvény által megszabott tartásdíj, amely esetben az egyik hozzátartozója havi tartásdíjat köteles fizetni. Az akadály az, hogy ez esetben a fogyatékossággal élő személynek elvileg be kéne perelni a saját családját, hogy megszabják a neki járó tartásdíjat. Ami elég fura helyzet, tehát végül mégiscsak "ottragadt" az illető azoknál a hozzátartozóinál, akiknél lehet, hogy nem akar élni.

Egy jogszabályt találtam az otthonokba való soron kívüli elhelyezésről:

idézem:

"Állami fenntartású, valamint az ellátási szerződéssel működtetett egyházi, nem állami fenntartású intézmény esetén a soron kívüli ellátás biztosítását különösen az alapozza meg, ha az igénybe vevő

a) önmaga ellátására teljesen képtelen és nincs olyan hozzátartozója, aki ellátásáról gondoskodna, és ellátása más egészségügyi vagy szociális szolgáltatás biztosításával sem oldható meg,"...

Ezzel van egy kis probléma. Azt nem említi, hogy mi történik, ha a beteg nem akarja, hogy hozzátartozója gondozza. Úgy gondolom önrendelkezési joga eldönteni, hogy őt ápolhatja-e családtagja, és magával viheti-e a házába. Ha ez nincs megfogalmazva a jogszabályban, akkor ezt egyszerűen nem értem. Hol a beteg önrendelkezési joga??

Kényeskedésnek neveznénk azt, ha pl Sopronban élő fiatalt, balesete/betegsége után mondjuk Szegeden élő valamelyik családtagja odarángatja akarata ellenére?

Valami itt nem stimmel. Nem tudom elképzelni, hogy egy ember nem mondhatja ki, hogy nem egyezik bele, hogy saját családtagja ápolja.

Nem kényeskedés, hanem önrendelkezési jog!

Jahh, értem, úgy tűnik, valószínű, hogy ön tájékozatlanabb nálam, ha ilyeneket ír. XD A cselekvőképes személyt megilleti az önrendelkezési jog. Gondnokság alatt lévő személytől vehetik csak el ezt a jogot, akit azért helyeznek gondnokság alá, mert súlyos értelmi fogyatékos.

Én elfogadtam volna az ön válaszát, de ha az önrendelkezési jogot kényeskedésnek nevezi, akkor azt hiszem mérlegelnem kell a hitelességét. (Elnézést a személyeskedésért, nem akarom megbántani, nem önre, csak a válaszára reagáltam.)

A rokontartás azt jelenti, hogy az illető nem az államon élősködik. Az állam egy fillért sem fizet, hanem bizonyos, törvényben meghatározott rokon kötelezhető tartásdíjra. Ha az illető önhibáján kívül nem tud pénzt keresni, akkor jöhet szóba a tartásdíj.

Ezzel érvelsz, hogy az államon nem élősködhet, de még a kérdésben sem írtam ilyet, hogy az állam kötelezhető-e, hogy fizesse neki az ápolást. Mert tényleg nem fogja. Azonban ha a beteg önállóan nem tud odaköltözni, ahová akar, akkor törvényileg kéne biztosítani neki a lehetőséget/forgatókönyvet, hiszen van önrendelkezési joga. Az anyagiak pedig rokontartással rendezhetők.