Valaki volt már ébren lélegeztetőgépen? Esetleg intubálva és emlékszik valamire?

Asthma Bronchiale az örökölt betegségem. Szűk hörgőkkel születtem. Erre rájött egy folyamatos gyulladások állapot, és majdnem hogy teljesen beszűkítette a hörgőket. Magyarul, nem kaptam levegőt. Emiatt gyógyszereket kellett szednem (hörgőtágítókat, szteroidokat, nyugtatókat is sajnos). Sokszor volt rohamom, az egyik roham alkalmával nem tudtak az illetékes kórházban segíteni a megszokott protokollal, ezért mentőhelikopter hívtak, hogy elvigyenek Budapestre a Szent László kórházba. Útközben még rosszabb lett a helyzetem, és mire leszállt a gép, már kezdett beállni az oxigénhiányos állapot és mire beértek velem, már a klinikai halál. Arra még emlékszem, hogy feltettek az ágyra, voltak fények, és fölém hajolt vagy 3-4 orvos, beszéltek, aztán szépen elcsendesült minden, a fények tompábbak lettek, és mintha elaludtam volna, megszűnt a szívverés. Maga a klinikai halál, mondhatni "szép" emlék, mert nem volt semmi fájdalmam. Egyszerűen eljut oda az ember, hogy végleg felad mindent, nincs tovább, és teljesen közömbös marad a környezet. Csak arra koncentráltam, hogy megnyugodjak, és ne legyen fájdalmam. Szóval a klinikai halál nekem nem volt rossz élmény.

Intubálás uán, amikor viszont újra indul a szív, akkor az egy brutál érzés. (Persze érzéseket nehéz szavakba önteni, mivel más dimenzió). Amikor "újrabootol" a szervezet, az elképesztő fájdalmakkal járt nálam. A lélegzés akkor lélegeztetőgéppel volt megoldva, és ordítottam volna de nem tudtam. Aztán stabilizálódott az állapotom, és levettek a gépről, de a belső szerveim úgy fájtak, hogy alig tudtam elviselni. Akkor már ordítottam. Leginkább a májam, a gyomrom és a hasnyálmirigyem fájt. Olyan érzés volt, mintha ki lettek volna vágva a helyükről. Később erről mesélt egy orvos (mert 9 éves koromban behívtak egy elbeszélgetésre, ugyanis bekerültek a tapasztalataim egy egyetemi tankönyvbe), szóval mesélt az orvos, hogy mi történik ilyenkor a szervezetben, de persze nem tudtam megjegyezni, mert nekem az magas volt. De valami olyasmiről van szó, hogy a klinikai halálkor kiürül a vérből a glükóz és amikor újraindul gyakorlatilag a működés, az ilyen fájdalmas. Ami még érdekes, hogy az agyhalál még nem állt be, szóval elvileg el volt látva az agy vérrel, ezért erről az orvosi részéről nem tudok nyilatkozni, hogy hogy volt ez a glükóz kiürülés, nem is szeretnék butaságot mondani. Erről szerintem találsz szakirodalmat. Mindenesetre érzési szempontjából a visszajövetel brutális volt nekem. Utána vastüdőben voltam pár évig, aztán már csak lélegeztetőgépen, és hála istennek ki tudtam jönni jól a helyzetből, ma már csak a gyógyszereket szedem, és kapok kb. 75-80%-osan levegőt, mármint egy egészséges tüdőhöz képest. Ezt légzésfunkció vizsgálattal ellenőrzik rendszeresen. Mondhatni szuper az életem, mert van levegő, és az nekem a minden. Minden más eltörpül mellette.

Remélem tudtam segíteni. Szakdolgozathoz kell?