Egy barátom azt állítja, hogy felvették egy kórházba, ahol -ideiglenesen-önkéntes alapon műtéteknél segít az orvosoknak adogatni a műtőeszközöket - mindenféle egyészségügyi előképzettség nélkül. Mennyire hihetek neki?

Aki lepontozta az 1-est, annak nincs humorérzéke. :(

Kérdező, én is simán el tudom képzelni, hogy a barátod igazat mond. Egy távoli ismerősöm kb. két éve dolgozik egy kórházban ilyen beteghordozóként, holott azelőtt soha semmiféle köze nem volt az egészségügyhöz.

Persze lehet ezt betanítottként végezni, elsőre én is úgy gondolnám, hogy ahhoz nem kell különösebb ész vagy szakképzettség, hogy Mari nénit kerekes székben eltolja valaki az egyik kórházi osztályról egy másikra, vagy Pista bácsit kerekes ágyban áttolják innen oda. De jobban belegondolva azért jobb lenne, ha a betegkísérők is szakképzettek lennének, hiszen út közben is adódhat valami probléma, vagy a rendelőben várakozás közben, és akkor mégiscsak jobb, ha a közvetlen közelben olyan ember van, aki tudja, mit kell csinálni.

A másik meg ezeknek a beteghordóknak a modora, hát finoman szólva is igencsak hiányos a neveltetésük, ahogy elnéztem őket párszor a szakrendelőkben várakozva, hogy hogyan bánnak a betegekkel. Tisztelet a kivételnek persze, és hozzátéve, hogy sajnos a szakképzett asszisztensek és ápolók között is nagyon sok a bunkó.

Mondjuk, ez is részben a régi beidegződések következménye (ők a hatalmasok, a beteg a kiszolgáltatott); részben pedig azé szerintem, hogy már az egészségügyi szakközépiskolákba is szinte bárkit felvesznek. (Kb. olyan tanulmányi átlagokkal, 2-3 között, ami pár évtizede még egy jobb szakmunkásképzőhöz is kevés volt.)

Szóval, ilyen szinten van a magyar egészségügy. :(