Az orvosok hogyan kezelik ha a páciens vonakodik vagy kellemetlennek érez bizonyos vizsgélatokat?

Nem kötelezhető senki semmilyen vizsgalatra/beavatkozásra

Hazaküldenek...

Sajnos még most is a paternális szemléletmód érvényes a többségre: ő, az orvos megmondja, hogy mit "kell" csinálni, a beteg meg szó nélkül engedelmeskedik. Ha vonakodsz, vagy elutasítod az adott vizsgálatot vagy kezelési módot, akkor vérmérséklettől függően csúnyán néznek rád, vagy kioktatóan beszélnek veled a továbbiakban. És levédik magukat, azaz a beteglapra mindenképp ráírják, hogy a javaslatot elutasította a beteg.

Nekem kétszer volt ilyen, először a gasztrón; az orvos kb. meg volt sértődve, hogy nem engedem a tükrözést. (Első alkalommal voltam ott, rögtön ezt akarta, szerintem valami mániája lehetett...) Ráírta a papírra, hogy elutasítottam, ennyi.

Persze nem mentem vissza oda többet, szerencsére nem is volt rá szükség. Sok év után pedig egy másik rendelőbe mentem, ezen már alapon a házi orvosom "felháborodott", hogy miért nem a körzetileg illetékesbe akarok, de hát nem tudott mit tenni, kénytelen volt oda megírni a beutalót, ahova én kértem. És csodálatos módon itt nem akartak tükrözni elsőre, de még másodikra sem; és mivel más vizsgálatokkal kiderítették, hogy mi a gond, így ezt végleg megúsztam. :)

A második eset meg nőgyógyászati, egy "kisműtétet" akart rám erőltetni a doktornő, nekem viszont eszem ágában sem volt ezt bevállalni, ha nem okvetlenül szükséges, így "gondolkodási időt kértem" - persze ezt is ráírták a papírra nagy szájhúzgálások közepette.

Azért hozzáteszem, hogy a "kisebbség" normális, tényleg mondhatni partnerként kezel, rendesen tájékoztat, engedi, hogy válassz a lehetőségek közül, ill. figyelembe veszi a kívánságaidat, már amennyire lehet.

Sajnos mindkét eset előrfordulhat, te meg nem tudod, hogy az adott vizsgálat valóban az egyetlen-e arra, hogy kiderüljön mi a bajod.

Ez egy bizalmi dolog. Ha elmész az orvoshoz és megmondja mi szükséges, akkor el kell fogadni. Ha visszautasítod, akkor miért mentél el hozzá? Mi alapján utasítod el?Persze semmit sem vagy köteles bevállalni.

"Sajnos mindkét eset előrfordulhat, te meg nem tudod, hogy az adott vizsgálat valóban az egyetlen-e arra, hogy kiderüljön mi a bajod."

Engem személy szerint ha valami egyszerűről van szó, akkor nem is érdekel. Viszont ha már egy kellemetlen és/vagy fájdalmas vizsgálatról, vagy főleg egy olyan beavatkozásról beszélünk, aminek elég sok kockázata lehet, akkor UTÁNANÉZEK. (Már ha ez nem történt meg előzetesen. Mindkét esetre volt példa.)

"Ez egy bizalmi dolog. Ha elmész az orvoshoz és megmondja mi szükséges, akkor el kell fogadni."

Szerintem nem. Ha én is tudom, hogy csak egyetlen lehetőség van, akkor is mérlegelem a helyzetet. Pl. javasoltak fül-orr-gégészeti "rutinműtétet" cirka 10 évvel ezelőtt; utánaolvastam, és úgy döntöttem, hogy nem akarom. Inkább szenvedek gyakrabban megfázással és hasonlókkal. Szerencsére azóta ezek is megritkultak.

A gyerekemnek meg az orrmanduláját nem engedtem kivetetni, és több év után már nyugodtan állíthatom, hogy ez is jó döntésnek bizonyult.

"Ha visszautasítod, akkor miért mentél el hozzá?"

Nem úgy megy az ember orvoshoz, hogy "haha, bármit mond, vissza fogom utasítani".

Elmondom a problémát, ő megvizsgál, tájékoztat a lehetőségekről (amiket már lehet, hogy előre tudtam, mint fentebb is említettem; vagy ha nem, akkor utánanézek később), és aztán döntök.

És azért megyek orvoshoz, mert nem tudok magamnak gyógyszert felírni, ultrahangot csinálni stb.

"Mi alapján utasítod el?"

Az előzetesen vagy utólag szerzett információk alapján. Vagy pusztán csak azért, mert nem akarok bevállalni egy fájdalmas vagy kellemetlen vizsgálatot, ha nem okvetlenül szükséges.

Pl. amit az előző válaszomban említettem, a gyomortükrözést. Helicobacter Pylori miatt akarta az orvos. Akkor még nem tudtam, hogy van más lehetőség is (bár az is lehet, hogy akkor még nem tudták vérből kimutatni), mégsem vállaltam. Kaptam gyógyszert "próbára", eleinte úgy tűnt, hogy hat, később már nem, viszont aztán a probléma (gyomorfájás) megszűnt valahogy. Idén a másik rendelőben a doki bácsi laborba küldött a H. Pylori esetleges megléte miatt. Nagyon nem mindegy, hogy egy tűszúrás vagy egy csövet dugnak le az ember torkán... Ráadásul negatív lett az eredmény.

Ja, és a "tükrözésmániás" orvosnak úgy szólt egy arra járó kollégája, hogy kisgyerekeknél van lehetőség kilégzéses tesztre is (egy tablettát kell bevenni, aztán meg fújni, ennyi). Nagyon nem mindegy.

A másik, amit említettem, szintén elegendő lenne egy labor (hormonszinteket kellene nézni), mert a probléma oka nagy valószínűséggel hormonális. De ha az mégis rendben van, akkor jöhetne szóba a "kisműtét", azaz szövetmintavétel. Eszem ágában sincs műtéti kockázatokat (plusz fájdalmat) vállalni elsőre, ráadásul úgy, hogy valószínűleg teljesen felesleges is lenne.