Mi történik a rendelőben, miután az emberrel közlik, hogy rosszindulatú lett a szövettana?

Annyit tudok, hogy anyukámmal négyszemközt beszélt a doki, és azért beszélgettek is, nem csak közölte, hogy ez van, de lehet nem volt benne sok vigasz. :(

Konkrétan azt mondta az orvos, hogy látja, legalább maga már tudja miben fog meghalni, mert ez olyan dolog, hogy az egészséges embert is elütik holnap és meghal, pedig nem is tudott róla. :S

Nem kell ezen agyalni. Amennyiben nincs fájdalmad vagy hasonló kibírhatatlan testi tüneted akkor ne agyalj rajta. Előbbre semmivel nem leszel vele ha téped,nyüvöd magad.

Felkészülni senki sem tudsz egy lesújtó közlés fogadására viszont azért előre aggódni hogy esetleg bekövetkezhet felesleges és értelmetlen. Bizonyára nem fogja a nővér hangosan lobogtatva a szövettan eredményét a folyosón kihirdetni neked sem és senkinek mert az orvosi titoktartás őrá is kötelező.

Ha érdekel, én elmesélhetem részletesen. Sok idő elpazarlása után kerestem egy másik orvost, aki megvizsgálta a daganatomat. Azt mondta, mindenképp műteni kell a pajzsmirigyemet, ki kell vágni a daganatot, pontosabban a jobb lebenyt, de előtte elküldött egy citológiai vizsgálatra, melynek során mintát vettek a daganatomból. Sosem voltam annyira izgatott, mint amikor annak vártam az eredményét, viszont iszonyatosan boldog lettem, mikor megtudtam, hogy rosszindulatú sejteket nem tartalmaz a minta. (Ez február 27-én történt, egy nappal a születésnapom előtt). Ezután történt a műtét. Szörnyű hely a kórház, örültem, mikor szabadultam, a doktornő azt mondta a szabadulásomkor, hogy telefonáljak be egy hét múlva, addigra lesz eredmény. Becsörögtem, megbeszéltünk egy időpontot, bementem a kórházba. Azt mondta, foglaljak helyet, hamarosan kinyomtatja az eredményt. Teljes nyugodtsággal ültem ott, azt gondoltam, nem lehetek rákos, hiszen már kimutatták, hogy jóindulatú az elváltozás. Leült velem szemben a dokinő, és azzal indított: "Hát, sajnos nincs jó hírem" - ekkor már kirázott a hideg, iszonyatos hányingerem lett, fal fehér lettem, azt hittem, telibe hányom az asztalt. Elmondta, hogy mi a helyzet, és hogy kiírt újabb műtétre pár hét múlva, ugyanis el kell távolítani a pajzsmirigyem másik felét is, máskülönben nagy eséllyel kiújul és áttéteket okoz. A beszélgetés végén megpuszilt, majd azt mondta "A fiam is hasonló korú, úgy nézek magára, mintha a sajátom lenne". Átölelt, megpuszilt, elköszöntünk...

Egyébként úgy vettem észre, könnyebb volt feldolgozni nekem, mint a szüleimnek.

Nekem csak a papám révén van tapasztalatom. Ő bent feküdt a korházban, és nem is neki mondta el a doki, mamámat kérte meg hogy menjenek ki a szobából hogy tudjanak 4szem közt beszélni, és neki mondta el hogy rosszindulatú a daganat.

Álltalában az orvos csak beutal az onkológiára ahogy hallottam többektöl.

De mindíg próbálj pozitív lenni. Ilyen helyzetben nehéz, de a mi kedves doktorunk szavait tudom csak idézni; a dolgok nagyrésze fejben dől el! Ha nem adod fel, nagyobb remény/esély van a gyógyulásra.

Tapasztalat, hogy az akarat erő sokat számít, hisz egy éve egy hónapot!! adtak a papámnak, és még mindíg köztünk van :)

Kívánom a legjobbakat mimdenkinek.