Ha kínos számomra a hálapénz gondolata is, akkor nem baj, ha nem adok?

Végül úgy döntöttem, hogy bár nem engedhetem meg magamnak, hogy "hálás" legyek, és nem is érzem helyesnek, hogy pénzt adjak, mégis szeretném kifejezni, hogy mennyire köszönöm, hogy az eddigi rossz élmények ellenére mindenki nagyon törődő volt és biztonságban éreztem magam, vittem egy kis apróságot (csokit). Úgy gondoltam, ez sokkal inkább kifejezi, amit érzek, főleg, hogy elég fiatal vagyok még, többet jelentenek számomra ezek a gesztusok. Pedagógusként dolgozom, ilyen kis apróságokat én is szívesen elfogadok és jól eső érzéssel szokott eltölteni. Aztán nem egészen úgy sült el, ahogy képzeltem. Nem tudom, hogy azért-e mert meglepte, kellemetlenül érintette (amit nem teljesen értenék) hogy adok valamit, vagy azért, mert mást várt... Mindenesetre egy kedvesnek szánt gesztus borzasztó kellemetlen helyzetbe csapott át. Legközelebb mellőzöm inkább az ilyen akciókat és maradok az egyszerű köszönömnél. :(

Azért kicsit el is szomorít, hogy az embernek ezen kell stresszelnie, és napokig görcsölnie, hogy vajon mit fog szólni az orvos, ha valamit adok/nem adok neki. Pont ezért megyek magánrendelésre, hogy az ilyen szituációkat elkerüljem. Sajnálom, hogy nem becsülik meg az orvosokat, de sajnos az én szakmámban dolgozókat sem, így csak ilyen szerény gesztus megengedhető.