Ha közölnék Veled, hogy halálos beteg vagy?

Hát ez jó kérdés, nem kívánom senkinek, hogy ez legyen vele.

Amúgy: Biztos eszméletlenül szar érzés lehet várni a halált. :S Folyamatosan számolod, hogy hány óra/perc van még hátra. És igen, én is megpróbálnám a lehető legboldogabban leélni a hátralévő életemet, és mindenkitől bocsánatot kérni akit megbántottam, helyre hozni a dolgokat és megtenni mindent... Elmenni gyónni, stb... De hogy ha ez előfordulna, és ezeknek elkerülése végett vigyázni kell az egészségre és arra, hogy ne bántsunk meg senkit, ne veszekedjünk, mert az mindenki életét lerövidíti minden alkalommal...

Hát ez elég nehéz kérdés!

Sztem először fel sem fognám igazából, utána meg dühös lennék. Hogy miért én, miért most!

Bár én hiszek a halál utáni életben, de lehet, hogy ez a hitem meginogna, ha ezt hallanám az orvostól!

Talán félelem is lenne bennem a fájdalom miatt.

Elmondanám a családnak, barátoknak, mert nem lenne tiszteséges velük szembe, ha hallgatnék róla. És igy ők is felkészülhetnének…

Mit csinálnék azon kivül, hogy tovább élem az életem ameddig lehet?! Az biztos, hogy többet lennék a szeretteimmel.

ha én halálos beteg lennék a következőket tenném:

- csak 1 (hozzám legközelebb álló) embernek mondanám el, mindegy ki az

- bérelnék egy porschet es szaguldoznék vele

- meg csókolnám azt a bizonyos lányt akit gimiben nem mertem

- kokainoznék

- bankot rabolnék

- és végül fognám magam, leülnék egy szép helyre és megvárnám amíg kimúlok.

de valójában tökre halhatatlan vagyok :)))

Elsősorban marha boldog lennék.

Ha már nincs sok hátra akkor kilépnék a munkahelyemről és végigbuliznám az utolsó időszakot. De nem mondanám el senkinek hogy meg fogok halni, mert akkor mindenki sajnálni kezdene.

Velem megtörtént, bár még nem most lesz itt a vég, de haladok felé lassanként.

Fel lehet-e dolgozni? Szerintem nézőpont kérdése. Nekem pl. sosem volt jó életem, így nem ráz meg különösebben. De gondolom akinek családja van, barátai, munkahelye, az az ember nyilván összeomlik ilyen esetben. Illetve engem is megráz, de csak azért, mert itt van Apu, Hugom és néhány Barát, akiknek fontos vagyok és sajnálom őket.

Kinek mondtam el? Az előbb felsorolt személyeknek.

Hogyan éltem át? Beletörődtem. 1x kiborultam, aztán azóta elfogadtam.

Amit nem hagynék ki, amíg itt vagyok? Megpróbálom jobbá tenni a kapcsolataimat, próbálom a kis jót is meglátni - bár mindig is ilyen voltam, próbálok új dolgokat megtapasztalni. Szeretnék repülni is legalább 1x, mert nagy géprajongó vagyok, pilóta szerettem volna lenni XD

21/f