Volt már valaki közületek, aki a betegjogi képviselőhöz fordult? Lett valamilyen eredménye?

Írásban fordultam hozzá. Válaszra sem méltatott. Amiatt, mert kicsi gyermekkel ortopédiára küldött a gyerekorvos, és 2 hónap alatt nem tudtak még időpontot sem adni, az volt hétről hétre a válasz, hogy telefonáljak jövő héten, mert be vannak telve és egy hétre előre adhatnak csak ki időpontot.

A te problémádat megértem egyébként, csak hozzáfűzném, hogy sajnos az egészségügyben már szinte minden dolgozó be van fásulva. Túlterheltek, a fizetés szánalmas, fentről folyamatos a csesztetés és megalázás, másik oldalról meg nagyon sok az a fajta beteg, aki a nővért cselédnek tartja, azt hiszi, szállodában van, vagy lényegében nem is igazán szorulna ellátásra, csak a lelki mélypontját abban éli ki, hogy "beteget játszik", vagy így próbál figyelmet kicsikarni, vagy a betegségét felhasználja egy játszmához.... Csúnyán hangzik, tudom, de sajnos ez, főleg Budapest környékén egyre általánosabb. Mentőt hívnak, mert menstruációs fájdalmuk van, 4 napja fáj a torkuk, a nagypapa útban van otthon és valamilyen indokkal kórházba kell dugni pár napra stb. És sajnos az ilyenek miatti fásultságot a normális és tényleg beteg emberek szívják meg.

Az lehet, hogy veled bunkó volt, de lehet, hogy utána egész este forgolódott az ágyában amiért veled bunkó volt. Megértem, hogy rossz volt, talán megalázó, de írok kicsit a másik oldalról is.

Egy egyszerű példa, ami hónapokkal ezelőtt történt (írhatnék mást is, de most ez jutott eszembe).

Gyerektraumatológián dolgozom.

Sok volt a beteg, mindenki legalább egy órája várt. Az orvos behívta a beteget, azt mondta mindjárt jön, majd elviharzott. Eltelt 2 perc, 5 perc, 10 perc és a doki még sehol. Mondtam anyukának, hogy:

- ne haragudjon, azt mondta az orvos, hogy mindjárt itt van, ha megteszi, hogy kifárad a váróba, akkor gyorsan utánanézek merre ment.

Azt mondta, hogy keressem meg az orvost, mert siet. Mondom rendben, csak menjen ki a váróba, mert sajnos nem hagyhatom egyedül az ambulancián, míg nem vagyok itt.

Jó, de ő siet.

Mondom oké, megértem, az a cél, hogy előkerítsem az orvost, csak picit csücsüljenek ki.

Anyuka fölcsattant: nem az lenne a korrekt ha az küldene ki, aki behívott?

Mondom ő most nincs itt, de őt próbálnám megkeresni ha kicsit együttműködőbb lenne, tudom, hogy siet, nem akarom hátráltatni, de nem maradhat itt ha én nem vagyok itt.

Szó szót követett, a végén én voltam a büdös bunkó amiért segíteni akarok, majd természetesen megkaptam, hogy miért dolgozom ilyen helyen ha ennyire nem bírom...

Majd előkerítettem az orvost, akiről kiderült, hogy megállítottak egy beteggel kapcsolatban, mert segítség kellett (tehát ő sem a fenekét vakarta).

Ezt csak azért írom le, mert:

1. Utána akárhogyan is próbáltam magam tartani, órákon keresztül nem tudtam senkire mosolyogni vagy bájologni, ami egy gyerek traumatológián egy ijedt, sérült gyerek esetében szinte kötelező. Arról nem beszélve, hogy napokig lelkiismeret furdalásom volt, hogy mit ronthattam el.

2. Ilyen és ehhez hasonló betegből minden napra több is jut, szépen elosztva teljes műszakra, hogy meg legyen a kihívás.

El fogom viselni ezt évekig és innen akarok nyugdíjba menni? Biztos, hogy nem. A mostani iskolából kiesett fiatalokat nem ilyen fából faragták. Semelyik nem viseli el hosszútávon, és még nem találkoztam olyannal aki 5-8 évnél tovább tervezne az eü-ben maradni.

Aláírom, hogy van akinek zsigeri kényszer, hogy szemétkedjen másokkal, de sokan vannak akikkel úgy találkozik a beteg, hogy előtte valaki a lelki nyomorát éppen rajta töltötte ki. Az egészségügyi dolgozó is csak ember, nem jókedvében nem ad időpontot vagy várat 120 percet. Ez számára is éppen olyan frusztráló és borzasztóan rosszul esik és Te nem tudhatod, hogy pl aki előtted volt bent, az nem-e küldte az édesanyjába folyamatosan, az egész vizsgákat alatt (ilyen is van). Nem tehetnek a jelen helyzetről és nem is tudnak rajta változtatni és senki nem bírja mosolyogva tűrni ha lábtörlőnek használják, pláne ha szándékosan provokálják, mert sajnos olyan betegek is vannak szép számmal akik imádnak mindenhol/mindenért feljelentgetni orvost, ápolót, takarítót...

Szóval lehet, hogy egy áldott jó embert találtál meg élete legrosszabb napján és pont a Te feljelentésed lesz az, amiért ő is azok sorába kerül akik elhagyják az országot.

Gondold meg érdemes-e.