Nektek mi a véleményetek arról, akinek felír a háziorvos antibiotikumot, de ő nem szedi be és kidobja a receptet?

Kevés az infó, én azt nem értem, minek megy háziorvoshoz. Én már azt a lépést is kihagynám, de lehetőleg a betegséggel együtt.

Kemoterápia se kéne, ha rákos lennék, az antibiotikum enyhébb, de az sem szimpatikus. Van ilyen. A saját testünk, én az enyémre igencsak vigyázok, jobban, mint az átlag, az orvoskerülés belefér.

Lehet, a betegsége miatt szükséges betegállomány és az orvos mellesleg felírta az antibiotikumot.

Sokféle ok lehet, amiért valaki úgy dönt, nem szedi be a gyógyszert.

Pár napja volt valamelyik tudományokkal is foglalkozó csatornán, hogy a háziorvosok kb. 50-60 %-ban fölöslegesen adnak antibiotikumot. (Ha valaki más is látta, légyszi jelezze már a csatornát és a műsor címét, mert újból megnézném. Köszi.)

Régen én is beszedtem. Aztán furcsa volt, mert amikor nem használt, akkor egy újabbat írtak fel, majd egy újabbat. Aztán azt mondtam, csak akkor fogok többet beszedni az életemben, ha életveszélyben leszek.

Aztán a munkáltatóm elküldött a háziorvosomhoz, mert brutál módon köhögtem. Magamtól biztosan nem mentem volna el hozzá. Persze antibiót írt fel. Kidobtam én is. Egész nap ittam a gyógyteákat, magas dózisú C-vitamint, egyéb vitamint és ásv. anyagot vettem be és két és fél nap múlva már nem köhögtem, egy alkalommal sem.

A fogorvosom is egyszer felírt valami nagy mennyiségű antibiót és 3 hétig kellett volna szednem. Ment a recept a kukába. Valami ínygyulladásra ható folyadékot kértem a patikában és mellette szedtem a vitaminokat. 3 nap múlva kellett visszamennem. A doki mondta, de jó, hogy antibiót írt fel, mert szépen javul az ínyem, de azért szedjem tovább. Újabb 3 nap múlva kellett mennem. Teljesen rendbe jött. Azt mondta, annyira jót tett az antibió, hogy szedjem végig a 3 hetet biztonságképpen.

Azt nem mondom, hogy mindenki és minden helyzetben kerülje az antibiót, de ha lehet, akkor érdemes kihagyni.

Én megértem, ha valaki elutasítja, de azért lehetnek ebben kockázatok is. (Mondjuk én akkor is kerülném.)

Ha valaki mellette van e gyógyszerszedésnek, akkor kívánom, használjon és semmilyen rövid - hosszútávú mellékhatást soha ne tapasztaljon magán. Azt is kívánom, ő ne essen bele abba az óriási nagy %-ba, akinek ilyet nem kellett volna adni, mert pl. vírusos eredetű a betegsége és nem bakteriális.

Vannak olyan esetek, amikor elkerülhetetlen, de valóban nagyon sok orvos indokolatlanul írja fel.

Én kb 20 éve szedtem utoljára, egy erős húgyúti fertőzés miatt, azóta egyáltalán nem.

Én személy szerint azért vagyok antibiotikum ellenes, mert anyukám majdnem belehalt egy multirezisztens fertőzésbe. Ezek a multirezisztens baktériumok pedig nagy részben az indokolatlan antibiotikum felírás/fogyasztás következményei. Tudom, hogy minimális eredménye van annak, hogy én indokolatlanul nem szedem, de ha ennyivel is hozzá tudok járulni ahhoz, hogy kevesebb ilyen baktérium alakuljon ki, akkor legalább ezt megteszem.

Hogy jót akar-e az orvos? Ez nem mindig igaz. De a hogyan sem mindegy. Ha jót akarnának az orvosok, akkor tisztességes ellátásban részesítenének minden embert és ez nem mindig történik meg. A beteg meg nem gyógyul meg több esetben, pedig meggyógyulhatna, ha az orvos tisztességesen gyakorolná a hivatását. A tisztességes ellátásba tartozik a figyelem, a szakszerűség is, de ez sokszor kimarad.

Sok orvos fáradt, kiégett, lekezelő, felelőtlen, tudatlan, lusta, gyógyszercentrikus, ítélkező. Nem mindegyik, hanem sok!

Nem véletlenül olvasunk, hallunk, átélünk rémtörténeteket,

- amikor az orvos úgy varr gátat, hogy közben a fülében a telefon, az anya fájdalmával meg közben nem foglalkozik, nem figyel kellőképpen a munkájára és elrontja a sebkezelést, varrást.

- Amikor a páromhoz kihívtam az ügyeletet, mert fáj a hasa és a fiatal orvos azt mondta, csak egy kicsit rossz a gyomra. Adott egy injekciót, amitől tudott valamennyit aludni és azt mondta, semmi komoly, nem kell ezért kihívni az ügyeletet. 1 óra múlva sokkal rosszabb lett minden. Mentőt hívtam. Több órás azonnali hasi műtét lett belőle. Az orvos szerint kicsi az esélye, hogy életben maradhasson. Felépült.

- Amikor az orvos azzal foglalkozik, akinek pénze van. A többivel meg nem vagy alig foglalkozik.

- Amikor az orvos nem azzal a szerrel kezeli a beteget, amivel kellene, hanem amit a gyógyszercég javasol.

- Amikor az orvos nem azzal kezeli a beteget, amivel kellene, mert éppen valami más szakmunkán dolgozik, ahol a másféle kezelésről ír, így azt alkalmazza, amiről a szakmunkája szól.

- Amikor az állami fogorvos pénzért hajlandó betömni a fogat, pedig az ingyenes ellátás, és elküldi a beteget pénzért.

- Amikor az orvost áthívják másik osztályra konzíliumba, mert az egyik beteg öngyilkosságot kísérelt meg, leugrott valahonnan , vízbe érkezett és fájdalmai vannak a hátában és áthívják és traumás orvos lekezelően bánik a beteggel, mert öngyilkos akar lenni. Flegmán azt mondja, álljon fel. Próbálja döntögeti ide-oda a beteget. Majd kijelenti semmi baja nincs, ezért nem is kell semmit tenni. 5 perc múlva elviharzik. Az osztályos orvos meg biztonságképpen elküldi rtg-re, mert ez kötelező. Kiderült, gerinctörött.

Stb. stb. stb.

Nem véletlenül hagytam ott az egészségügyet. Rengeteg kollégámmal találkoztam, akik nem akartak jót a betegnek, mert diszkriminálták, mert fontosabbnak tartották a meleg ételüket megenni, mint hamar megvizsgálni a beteget és az állapota rosszabbodott az ő étkezése alatt. Rengeteg a lusta orvos is. Inkább a meccset nézi valamelyik ügyeletben, mint segítsen a betegen, mert éppen gond van.

Hogy jót akarnak? Sokan nem. Ha jót akarnának, akkor odafigyelnének a beteg panaszaira, megbeszélnék vele a személyre szabott kezelést, figyelemmel kísérnék az állapotát és gyakorolnák az empátiát is. Hááát?

Tényleg a képzés, gyógyszercégek befolyásolják az orvosi munkát. De az ő döntésük, hatékonyak akarnak maradni és jó orvosok vagy beállnak a sorba, akár "agymosottnak" is.

Teljes mértékben igaz: "belenevelik, hogy ne a betegséggel foglalkozzon, hanem a tünetekkel." "... itt is a profit dominál."

Kevés jó orvossal találkoztam.

Nem sok olyan orvossal találkoztam, akik tényleg jót akartak volna a betegnek. A minimális szakmaiságot időnként nyújtják, de ezt sem mindig.

Beszélhetnénk arról, milyen keveset keresnek, milyen kevés orvos van egy helyen, milyen rossz munkakörülmények között dolgoznak, amik igazak is. De! Ettől még jó orvosok tudnának lenni, de sokan nem azok.