Műtét közben altatásból tért már magához valaki?

Régen biztosan. De azok már nem élnek. :) Mostanra már olyan ez a tudomány, hogyha akarnál se fogsz felébredni. De, ha mégis felébrednél akkor sem emlékeznél rá, olyan gyorsan vissza altatnának. Műtét után még a műtőbe mindenkit felébresztenek. Igazából arra sem szokott senki sem emlékezni, csak hogy a kórterembe ébred. Nah meg műtét előtt nyugtatót is kapsz szóval. De ilyenek nem fordulnak elő, hogy valaki felébred. Nem véletlenül egy külön szakma az altatás.

En felebredtem petesejt leszivas közben, amikor lombikom volt. Rendesen intravenas altatószerrel, propofollal altattak es oxigenmaszk volt az arcomon. Nemetorszagban törtent. Elöször olyan volt, mintha azt almodnam, hogy erös, szuro fajdalom van az alhasamban, majd kezdtem rajönni, hogy ez nem alom. Kezdtem hallani, hogy az altatoorvos nemetül beszel a fejem mellett (a kezevel tartotta a maszkot az arcomra), es a szavait is kezdtem erteni, a leszivast vegzö doktornönek meselt valami törtenetet. Probaltam kinyitni a szememet, es azt motyogtam, hogy fajdalmam van! Erre ereztem, hogy összerezzent a keze az arcomon es zavart hangon azt mondta: igen, igen, maris kap gyogyszert! Fel percen belül mar nem tudtam magamrol ismet. Azutan meg egyszer magamhoz tertem a vegen, amikor egy speci vizsgalatot vegeztek meg el, ami amugy szinten fajt. Ekkor mar kinyitottam a szemem, de azt mondta az altatoorvos, hogy mar nem ad altatot, mert mindjart vege, birjam ki valahogy. Utana mar tenyleg 1-2 perc mulva kesz voltunk. Egyebkent az az erdekes, hogy annyira kedvesek voltak mindvegig, a teljes szemelyzet, hogy ez az egesz abszolut nem rossz emlekkent maradt meg bennem. Az is lehet, hogy azert, mert Dormicumot is kaptam, ami ilyen enyhe euforiat, reszegseghez hasonlo erzest valt ki az emberben. Ezen kivül meg ketszer voltam altatva az utobbi evben, akkor nem ebredtem fel közben, csak a vegen, amikor szandekosan ebresztettek.

Ja, igen, mielött lepontoznatok, hogy csak almodtam, megkerdeztem utolag az orvostol, es mondta, hogy tenyleg igy törtent, elnezest kernek, de nem akartak nekem sok altatoszert adni, hogy minel hamarabb jol legyek utana (ezek ilyen egynapos mütetek, vagyis utana ket oraval mar mehetsz haza, es a keves altatoszer miatt ennel az altatasnal tenyleg kutya bajom se volt utana). A masik ket mütetem eseteben az egyiknel emlekeztem, hogy ebresztettek a mütöben, a masiknal nem. A masik ket mütetnel utana egesz delutan dögrovason voltam meg, csak masnap lettem jobban. Nyilvan a melyebb altatas miatt.

Egy csúnya balesetet követő 8 órás műtét közben felébredtem. Nem teljesen, amolyan félkómás, részeg állapotban udvarolni kezdtem az asszisztensnőnek, miközben állt a farkam, mint a cövek. És ez persze a lepedőn keresztül is jól látható volt. Sajnos sz asszisztensnő egy fokkal se volt szebb a balesetemnél, így később hiába üldözött szerelmével az egész 10 hetes kórházi tartózkodásom alatt. :-))

Az utolsó valószínűleg nem igaz.

Nem szoktam valótlanságokat állítani. A műtétet végző orvos személyes jó barátom volt, ő mesélte röhögve a sztorit, miután magamhoz tértem. És ahogy elmesélte, valóban felderengett bennem is az egész.

Az altatási műtétek sok esetében katétert helyeznek fel. Egy olyan műtétnél amit te mondtál, 100% ig felhelyezik. Szóval a farkad biztosan nem állt. :)

A 80-as évek végén semmit sem tudtak még az ilyesfajta műtétről. Megyeszékhelyen laktam, de a barátom volt az egyetlen doki, aki szétroncsolt végtagok idegsebészetét tanulta, és elvállalta. Mindenki más amputált volna. De természetesen a barátom se tudta időre behatárolni, hogy meddig fog tartani. Talán el se vállalt volna a 24 órás ügyelete után, ha tudja, hogy még 8 órát talpon (és baromira észnél) kell lennie. Nem tudom, ez volt-e az oka, de tény, hogy nem katétereztek.

Hasi műtét közben nem sikerült bealtatni, spontán op volt, úgy fogtak le, nem hatott semmi, csak nagy nehezen tudták leszedálni valami 2 adag altatóval ha jól emlékszem. Alattam olyan fél órát 🤣 elég para volt.