Mennyire biztonságos idegen vért kapni?

1.) A vérkészítményeket szűrik HIV -re, szifiliszre, TBCre meg még egy tucat egyéb betegségre.

2.) A HIV fertőzés már néhány hét múlva kimutatható.

3.) Milyen módszert erőltetnek? Aki elvérzik, az meghal, 100% eséllyel. Aki vérzékeny, annak csak idő kérdése, hogy megvágja magát, vagy elesik és akkor meghal. Ennél már akármilyen veszélyes beavatkozás is jobb, nem? Amúgy egyáltalán nem erőltetik a vérátömlesztést, engem például eddig háromszor műtöttek, de még sohasem kaptam vért. Leginkább azoknak adnak, akik valamilyen baleset során annyi vért vesztettek, amit a szervezetük nem tud azonnal pótolni, illetve Magyarországon is, mint a világon mindenhol a vérkészlet jelentős részét olyan vén alkeszek kapják, akiknek már leállt a mája, így ők e nélkül meghalnának.

4.) Amúgy milyen módszert javasolnál helyette?

"Tényleg rosszabb egészségügyi ellátásban részesül az, aki elutasítja az idegen vért műtéti, vagy terápiás célból?"

Ezt a kérdést ajánlanám az 'egészségügyi ellátások' alcím alatt, itt részletesen ki van tárgyalva a téma.

Ez esetben, sokkal kényesebb kérdésről van szó, mint azt sajnos a laikusoknak előadják, vagy amit a közfelfogás szerint hinni vélünk a dologról.

Mert ugyanis sokkal jobb alternatívák léteznek gyakorlatilag mindenféle szituban!

Ha nem kell sok, akkor csak fiziológiás sóoldatot kapsz.

Létezik művér is (még nem tökéletes - veszélyesebb, mint az igazi).

A vért pedig minden komolyabb ismert betegségre szűrik.

Nem tudják 100%-osan kiszűrni a HIV fertőzött vérkészítményeket. Csak kb. 90%-os bizonyossággal. Ma is sokan vannak, akik átömlesztéssel kapták el.

Ja és nem évek telnek el, a legrosszabb teszt is úgy tudom 2 hónap múlva már ki tudja mutatni. A jobb tesztek akár 1-2 hét múlva.

"Nem tudják 100%-osan kiszűrni a HIV fertőzött vérkészítményeket. Csak kb. 90%-os bizonyossággal. Ma is sokan vannak, akik átömlesztéssel kapták el.

Ja és nem évek telnek el, a legrosszabb teszt is úgy tudom 2 hónap múlva már ki tudja mutatni. A jobb tesztek akár 1-2 hét múlva."

Gondolom, szerinted csak látszólagos az ellentmondás az első és a második mondatod között, de hogyan tudnád ezt feloldani?

Én éves nagyságrendről is olvastam a lappangási idővel kapcsolatban, méghozzá tudományos vizsgálatok eredményeként!

A másik. Minden veszélyforrásra még megközelítőleg sem szűrik a vért sehol a világon, nem is beszélve a közben kialakuló, ismeretlen veszélyekről!!

Nincs ellentmondás, főleg az úgynevezett "ablakperiódus" miatt 90%-os a HIV szűrése a vérvételnél.

Nagyon kevered a dolgokat, a lappangási időnek köze sincs a kimutathatósághoz. A lappangási idő azt fejezi ki, hogy mikor lehet szemmel látható módon észrevenni a betegséget. Ez tehát az AIDS kialakulása.

A HIV fertőzést már 2 héttel a fertőzés után ki lehet mutatni, a lappangási időtől függetlenül.

"Ha nem kell sok, akkor csak fiziológiás sóoldatot kapsz."

Nagy vérveszteség esetén is nagyon jó eredménnyel alkalmazzák a folyadékpótlást, vér nélkül, ha szükséges.

Ha a vérveszteség gyors és nagymértékű, a vérnyomás erősen csökken, és a beteg sokkot kaphat. A legszükségesebb feladat a vérzés megállítása, és a keringő folyadék mennyiségének visszaállítása a szervezetben.

A hiány pótolható teljes vér vagy vérplazma felhasználása nélkül is. Különböző, vért nem tartalmazó folyadékok jól alkalmazhatók a mennyiség növelésére. A legegyszerűbb a sóoldat, amely nem drága, és anyaga a vérünkkel is összeegyeztethető. Vannak más, különleges tulajdonságú folyadékok is, mint például a dextran, a haemaccel, és a Ringer-laktát oldat. A glikol-oldat (HES) szintén alkalmas a mennyiség növelésére, és „nyugodtan ajánlható azoknak a(z égési sérült) betegeknek, akik ellenzik a vérkészítményeket” (Journal of Burn Care & Rehabilitatio).

Felteheted a kérdést: „Miért működnek jól a vért helyettesítő folyadékok, amikor nekem vörösvértestekre van szükségem ahhoz, hogy a szervezetem oxigénellátása zavartalan legyen?” Mert vannak tartalékaid az oxigénszállításban. Ha vért vesztesz, beindul egy csodálatos kiegyenlítő mechanizmus. A szíved minden dobbanással több vért pumpál a megszokottnál. Mivel a hiányzó vért megfelelő folyadékkal helyettesítették, a hígított vér könnyebben áramlik még a kis véredényekben is. A kémiai változások következtében a szövetek számára több oxigén szabadul fel. Ez az alkalmazkodás olyan hatásos, hogy ha vörösvértesteidnek csupán a fele marad is meg, az oxigénszállítás a normálisnak még akkor is mintegy 75 százaléka lehet. A beteg nyugalmi állapotban a vérében levő oxigénnek mindössze 25 százalékát használja fel, és a legelterjedtebb altatások csökkentik a test oxigénszükségletét.

Ha a folyadék mennyisége visszaállt, adhatnak magas koncentrációjú oxigént. Ez az eljárás több oxigént tesz a szervezet számára elérhetővé, és gyakran figyelemre méltó eredményeket hoz. Brit, majd sok nemzet orvosai ezt a módszert eredményesen alkalmazták olyanoknál, akik igen sok vért veszítettek, s ezáltal a hemoglobinszintjük akár 1,8 gramm/deciliterre csökkent. Pedig az általános gyakorlat a "bűvös" 10 gramm/dl alatt, már véradást tart szükségesnek!

A transzfúzió nélkül kezelt betegek ellátása azonban a sebészi beavatkozás után gyakran könnyebb, mint azoké, akik transzfúziót kaptak. Miért?

Meglepő eredmények

Bár a vér használatát kiküszöbölő eljárások gyakran több munkát igényelnek a sebészi beavatkozás előtt és alatt, a sebészek megfigyelték, hogy a betegek javára válnak, mivel a műtét után rövidebb idő kell a betegek felépüléséhez. Nem szenvednek a transzfúzióval gyakran járó komplikációktól. Bizonyított, hogy azok a betegek, akiknek nem adnak vért, rövidebb ideig maradnak a kórházban.

Nagyon szép, és meggyőző a cikkekből összeollózott válasz! Van benne sok igazság, és a HES valóban csdákra képes.

Sajnos láttam már embert meghalni vérszegénységben, (pedig megkapott minden alternatívát a fentiek közül, és mindezt profi személyzettől)azért , mert vallási és egyéb meggyőződésből nem fogadta el a teljes vért.