Tényleg rosszabb egészségügyi ellátásban részesül az, aki elutasítja az idegen vért műtéti, vagy terápiás célból?

Vajon az átömlesztés azonnal megnöveli-e a vér oxigénszállító képességét?

Sokan úgy gondolják, hogy növeli; az Anaesthesia című szaklap nemrégiben egy szerkesztőségi cikkében azonban ezt a jelentőségteljes pontot hangsúlyozta: „Érdemes megjegyezni azt is, hogy a citrátban tárolt vörösvérsejtek hemoglobinja legalább 24 óráig nem teljes mértékben alkalmas oxigén szállításra a szövetekbe . . .; a gyors vérátömlesztéseket tehát elsősorban csupán térfogatnövelésnek lehet tekinteni a kezelés kezdeti szakaszában.”Az Ohioi Állami Egyetem kutatói rájöttek, hogy ez a tárolt vérben beálló vegyi változások miatt van. Vizsgálataik kimutatták, hogy a több mint tíz napig tárolt vér „nem javítja, hanem még inkább gátolja az oxigénszállítást, közvetlenül az átömlesztés után”. Azt tapasztalták még, hogy az oxigénszállítás huszonnégy órával később még mindig a normális szint alatt mozgott.

Milyen vérnélküli folyadékokat lehet vérátömlesztések helyett felhasználni? Hatékonynak bizonyulnak-e? Milyen előnyökkel járnak?

Valószínűleg a leginkább rendelkezésre álló és leggyakrabban felhasznált plazmapótló az egyszerű (0,9%-os) sóoldat. Könnyű elkészíteni, nem költséges, stabil és vegyileg összeférhető az emberi vérrel. A Hartmann-féle Ringer-oldat egy dúsított elektrolitos vagy kristályos oldat, amit sikerrel használtak már súlyos égési sérülések esetén, illetve olyan műtétek során, ahol a betegek vérfolyadék-térfogatuknak a 66%-át veszítették el.

Egy további megközelítése a vesztett vérnek kolloidokkal való pótlása, ilyen például a dextrán. Ez olyan klinikai cukoroldat, amely értékesnek bizonyult műtétek, égési sérülések és sokk-kezelés során. Esetenként kombinálják pufferezett sóoldattal, hogy mindkettő a legjobb hatást fejtse ki. Haemaccel és hidroxyethyl keményítő-oldatot is alkalmaztak már jó eredménnyel különböző műtéti helyzetben, mint plazmatérfogat-növelőket.

E folyadékok közül mindegyiknek megvan a maga sajátos tulajdonsága és előnye. A kényszer (baleseti) helyzeteket illetően azonban az Anaesthesia-ban ez áll:

„Kezdetben, a helyzet akut stádiumában a folyadék pontos megválasztása — hacsak nem kifejezetten ártalmas — viszonylag nem lényeges. Később azonban, mihelyt sikerült megnövelni a keringés-térfogatot, mérlegelni kell az arra az egyedi estre vonatkozó különleges követelményeket.”

Ez azt jelenti talán, hogy ezeket a folyadékokat kizárólag szükséghelyzetekben lehet alkalmazni? Egyáltalán nem! „Minden fontosabb műtététi típus”-sal kapcsolatban írták a Kentucky Orvostudományi Egyetem sebészei a következőket:

„Száz beteg közül mindegyik több mint 1000 ml vért vesztett a műtét során, de ennek a mennyiségnek kétszeresét, esetleg háromszorosát kapta Hartmann-oldat formájában. A műtét utáni elhalálozás és megbetegedés aránya nem a vér hiányának volt tulajdonítható a helyette alkalmazott közeg miatt . . . A makacsul fennmaradó hagyomány ellenére, mely szerint a vér az egyedüli hatásos pótszere a vérveszteségnek, a részben vagy teljesen vért helyettesítő sóoldatok felhasználásának gyakorlata egyre nagyobb teret hódít számos központban.”

Bár Jehova Tanúi vallási okok miatt nem fogadják el a vért, nincs semmilyen ellenvetésük vérnélküli plazmatérfogat-növelők alkalmazása ellen. Az orvos nézőpontjából tehát ezek a készítmények rendelkeznek olyan előnyökkel, hogy fel lehessen használni őket a beteg tanúk kezelése során. Ennek még számos egyéb előnye is van.

„A vér nem biológiai helyettesítőit — írja E. A. Moffitt professzor Kanadából —, nagy mennyiségben lehet előállítani és tárolni hosszú időn át . . . A vérátömlesztés veszélyei, a plazmapótlók előnyei: a baktérium- vagy vírusfertőzés elkerülése, átömlesztéssel együttjáró reakciók és Rh-érzékenység kiküszöbölése.”

Más figyelemre méltó előnye is van még a plazmanövelők alkalmazásának. Az emberi vér tárolása során vegyi anyagokat kell hozzáadni a természetes alvadás meggátlása érdekében. Később, amikor egy betegnek adnak ebből a vérből, a hozzáadott vegyi anyagok megbolygatják az illető saját vérének azt a természetes képességét, hogy megalvadjon; s további vérveszteség állhat elő. Dr. Melvin Platt szívsebész felhívta a figyelmet arra, hogy ez a probléma elkerülhető, ha egy „semleges anyagot”, mint például Ringer-féle tejsav oldatot alkalmaznak tárolt vér helyett.

Nagysebészet vér nélkül

Azok a bátor orvosok, akik készek voltak megműteni Jehova Tanúit vér felhasználása nélkül, gyakran nagyon sokatmondó tapasztalatot szereztek. Jól tükrözik ezt a nyitott szívsebészetben nemrég mutatkozó fejlemények. A múltban rendszerint igen nagy mennyiségű vért használtak fel. A Texasi Szívsebészeti Intézet egy sebészekből álló csoportja azonban dr. Denton Cooley vezetése alatt elhatározta, hogy megpróbálkozik műtéteket végrehajtani Jehova Tanúin. Mivel az orvosok nem tölthették meg a műtéthez szükséges szív-tüdő pumpát vérrel, de nem alkalmazhattak vért a műtét során, sőt utána sem, vérnélküli plazmaszaporítókat alkalmaztak. Dr. Cooley így számol be: „Annyira lenyügöztek minket Jehova Tanúival kapcsolatos eredmények, hogy ezt az eljárást kezdtük felhasználni minden szívbetegünk esetében. Meglepően jó eredményeket értünk el, s ezt alkalmaztuk (szív)átültetéses betegeinknél is.” Hozzáfűzte: „Szerződésünk van Jehova Tanúival, hogy semmilyen körülmények között nem adunk nekik vért. A betegek viselik tehát az ezzel járó kockázat veszélyét, mivel még nem is készítünk elő vért számukra.”

Milyen eredményei vannak hosszú távon a felnőtteken és gyermekeken végrehajtott ’vérnélküli szívsebészetnek’? Dr. Jerome H. Kay, Kaliforniából ezt írta: „Mindezideig hozzávetőlegesen 6000 nyitott szívműtétet hajtottunk végre a Los Angelesi Szent Vince Kórházban. Mivel betegeink többségénél nem használunk fel vért, az a benyomásunk alakult ki, hogy ez jobbat tesz betegeinknek.” Egy Kanadában lefolytatott vizsgálat különleges részletekkel szolgált, s rámutatott, hogy amikor vér helyett vérnélküli folyadékokat, például dextránt vagy Ringer-oldatot használtak fel, a „halálesetek száma 11%-ról 3,8%-ra csökkent.”Ezt a fajta sebészeti eljárást sikeresen alkalmazták Jehova Tanúin és gyermekein még Norvégiában, Ausztráliában, Dél-Afrikában, Angliában és Japánban is.

Tapasztalt sebészek azonban tudják, hogy az általános sebészeti betegek nagyobb mennyiségű vért igényelnek, mint azok, akik súlyosabb műtétre szorulnak, mint például a nyitott szívsebészet esetében. Mi történt Jehova Tanúival, akik általánosabb műtéteken esnek át, melyeknél rendszerint jelentős mennyiségű vért használnak fel?

„Nagysebészet Jehova Tanúin” címen egy New York-i orvosokból álló csoport beszámolt számos kiterjedt sebészi beavatkozást igénylő esetről, mint például rákos szervek teljes eltávolításáról, s rámutatott, hogy a sebészi műveletek pontos betartása mellett ezek az eljárások vér nélkül is elvégezhetők. Egyéb, sikeresen végrehajtott eljárások között — vér felhasználása nélkül — szerepelnek komoly fej- és nyaki műtétek, kiterjedt hasműtét és hemipelvestomia (láb vagy csípő amputálása). Miután egy nagy agyi aneurysmát (verőértágulatot) távolított el egy beteg tanúnál, dr. J. Posnikoff kivonta magát „a legtöbb idegsebész jelenlegi véleménye alól, mely szerint a vérátömlesztés nélkülözhetetlen” az ilyen agyműtétnél. Arra buzdította a többi sebészt, hogy „rutinszerűen ne tagadjanak meg nagyműtétet azoktól, akiknek talán nagymértékben szükségük van rá, de erkölcsi okokból nem fogadhatnak el vérátömlesztést.”

Dr. Philip R. Roen az alábbi következtetésre jutott a „Kiterjedt urológiai sebészet vérátömlesztés nélkül” című cikkében:

„Az olyan Jehova Tanúival szerzett tapasztalataink, akiknél műtéti beavatkozásra volt szükség, megmutatták nekünk, hogy a vérátömlesztés még olyan esetben sem teljesen szükségszerű, melynél alacsony a hemoglobin szint — olyan alsóhatárnál sem, mint 5 gm/100 ml . . . Jehova Tanúinak az az állásfoglalása, hogy elutasítják a vérátömlesztést, komoly nehézséget és kihívást jelent az urológus számára a szükséges nagy és kiterjedt műtéti eljárások során. Az ilyen betegeket nem lehet és nem szabad sorsukra hagyni vallásos hitnézeteik miatt. Mi nem vonakodtunk bármilyen és bármennyi javallt sebészi eljárást végrehajtani az előírt vérpótlók mellett.” Forrásanyag: Jehova Tanúi és a VÉRKÉRDÉS 1977. 53.oldal