Nem segít a pszichológus sem, úgy érzem tönkrevágtam az életem. Mit tegyek, ha nem tudom elfogadni, hogy nem lesznek álmaim?

Eredetileg orvosira akartam menni. Felvettek egy nagyon jó gimibe, mert bár gyenge a matekom, a többi tárgyból jól álltam. Sokat hiányoztam, félév végén kivágtak. Beiratkoztam egy eü. szakközépbe, hogy akkor majd itt leérettségizek, és lesz mellé egy szakmám is, de év végén megbuktam. Most egy szociális gondozó szakképző suliban vagyok, és azon töröm a fejem, miért hagytam ennyire elfajulni a dolgokat. Kellett nekem annyit hiányozni! Bye érettségi, bye orvosi. Nem is bírnám az egyetemi stresszt, hisz már a suliból is kiszórtak.

Nem tudom, miért, de borzasztóan szorongok az iskolában. MINDBEN. Sokszor nem tudtam bemenni, mert úgy bepánikoltam reggel, hogy összeestem. Pszichológus csak beszélget velem, de a problémára nem tud megoldást. Pszichiátertől nyugtatót kaptam, ami semmit nem segít, még ha hármasával szedem se (Helex 0,5).

Nem tudom elviselni, hogy sosem lehet belőlem orvos, mert szar tanuló vagyok. Szülésznő is szívesen lennék, de hát arra sem vennének fel érettségi nélkül. Szociális gondozó nem szeretnék lenni, pedig nem az ápolással vagyok. De már a mostani iskolámba is félek bemenni, illetve csak gyakorlatra.

Mit tegyek?:(

16L