Milyen egy orvos, akihez szívesen vissza jár a beteg, és milyen akihez nem megy csak a kritikus állapotban?

Az igazán jó orvos, akit minden beteg szeret, a következő:

- bár mondja hogy miért nem jött hamarabb, elfogadja az okokat, meghallgatja hogy miért nem, elfogadja hogy egy egy szerű átlagember nem tudhatja azonnal, hogy egy tünet mit is hozhat magával.

- ha megvan a diagnózis, szépen elmagyarázza hogy amit megállapított mit is jelent, mit fog rá felírni, melyik gyógyszernek milyen hatása lesz, esetleg a kiegészítő kezelések milyen idő után fognak hatást mutatni.

-elmondja, hogy mik azok a tünetek, amik arra utalnak hogy az állapot nem javul, hanem esetleg rosszabbodik, és azt is, hogy ilyen esetekben mi a teendő, esetleg milyen tünetnél kell azonnal visszamenni.

- elmondja hogy a kezelések során milyen fokozatok, sorozatok jöhetnek szóba,

- kedves, segítőkész, figyelmes, és látszik rajta, hogy ő nem munkának, hanem hivatásnak tekinti azt, hogy gyógyítson.

- és természetesen türelmes! ( manapság ez nagyon ritka )

Hirtelen ennyit tudtam felsorolni, tapasztalatom az, hogy a hasonló típusú orvosokat szeretik a betegek, hozzájuk mennek szívesen. (eüs szemszögből nézve). 24N

Akihez nem megy: bocsi ez kimaradt...

Ahhoz nem: aki a felsoroltaknak pont az ellentettje.

Aki úgy kezeli a beteget, mint akinek mindent kellene tudnia, holott a beteg nem orvos.

Aki türelmetlen, letorkollja a beteget azért, mert esetlegesen nem tudta azonnal mi a teendő, nem figyel rá, nem hallgatja végig, esetleg durván nyilvánul meg.

Aki nem adja meg a kellő tiszteletet a másik felé, aki nem tudja azt kezelni, hogy esetlegesen a beteg nem ért azonnal meg valamit... Ismét az 1es voltam. :)

Akihez szívesen megy az ember: Azt az érzetet kelti bennem, hogy amíg ott vagyok bent nála, csak én létezem és senki más. Emberként foglalkozik velem, nem munkadarabként. Tisztában van vele, hogy nem tudok latinul és hétköznapiasan fogalmaz. Jól esik, hogy emlékszik rám, emlékszik, hogy miért voltam nála fél évvel ezelőtt, sőt még a nagymamára is emlékszik. Néha lecsesz, de tőle még azt is jó néven veszem, mert atyai gondoskodásból teszi. Ha hozzám beszél, akkor valóban hozzám beszél és a szemembe néz, nem a monitorra, meg a papírokra. Ilyen a háziorvosom.

Nőgyógyászom: Ha belépek azonnal felismer és fejből sorolja az asszisztensnek a korábbi kórképemet. Tisztában van vele, hogy milyen kellemetlen egy nőnek a szitu, ezért mindent elkövet, hogy ne legyen az. Nem derogál neki személyes dolgokról is beszéli, mint pl. amikor nem tudott fogadni és utólag elmesélte, hogy beteg lett ezért meg azért. A mobilján bármikor elérhetem, ha gondom van.

Orvosok, akikhez nem szívesen járunk: Kb. olyan "robotok", amiket leírtál. Ha mész az a baj, ha nem mész az a baj. Szinte szándékosan érthetetlenül fogalmaz, mert nem süllyed le arra a szintre, hogy úgy beszéljen, hogy Te is megértsd, elvégre nem azért tanult évekig, hogy puritánul fogalmazzon. Nincs személyeskedés, nincs magyarázkodás. Ha plusz kérdésed van, jelenj meg jó pénzért a magánrendelésen és akkor majd elmagyarázza.

Többnyire nem tudod eldönteni, hogy hozzád beszél épp, vagy az asszisztenshez, mert a monitort nézi, a papírokat nézi, a plafont nézi. Ha egyszerűen kérdezel meg valamit, zavarba hoz azzal, hogy úgy tesz, mint aki nem értette a kérdést és hagyja hogy kínlódj a szakszerűbb megfogalmazással (persze, ha van rá ideje) Rosszabb esetben kivág, mint a taknyot, ha végzett. Ha felhívod, letol, hogy ilyennel miért hívogatod, holott előtte ő mondta, hogy felhívhatod.

Vannak konkrét eseteim, de nem akarok regényt írni, ha érdekel, még privátban leírom.

Ha az orvos lenéző, azt kerülőm messziről. Nem tudom miért alakult ki Magyarországon, hogy az orvos mindenki felett áll. Abszolult etikátlan egy egy ilyen kérdés az orvostól: ezzel minek jött orvoshoz?, illetve miért nem korábban jött.

Számomra a jó orvos: nem kell, hogy szuper kedves legyen, de figyeljen arra mit mondok. Fontos még, hogy ha kell küldjön el kivizsgálásra. Sajnos sok orvos rendszeres fejfájjásra csak sima vény nélküli gyógyszert javasol (migrénes vagyok van pár sztorym). Fontos még, hogy jó orvos legyen, hihetetlen mennyi amatőr doki van, nemrég azért kellett magánhoz mennem, mert a dokim nem ismerte fel a mandulagyulladást és simán elküldött dolgozni. Ha választani kell, egy Dr. House féle élbunkó, de jó orvos, vagy egy szuperkedves de még a náthát sem felismerő orvos közül, akkor szerintem mindenki az élbunkót választaná :)

5. Sajnos az a baj a Dr. House-féle élbunkóval, hogy ilyen csak a filmekben létezik. Ő egyébként is eléggé összetett személyiség és a film igyekszik megmutatni az "emberi" oldalát is, betekintést enged a jó oldalába, ettől szimpatikussá válik, kompenzálva a bunkóságát. Ez a cél.

A valódi orvosokat nem lehet hozzá hasonlítani, sajnos ha egy orvos ízig-vérig bunkó, akkor nehéz meglátni a jó oldalát. Mindig gyomorgörccsel fogsz hozzá menni, sosem fogja engedni, hogy egy picit is megismerhesd az emberi oldaláról. Persze vannak kivételek, akadnak olyanok, akik látszólag katonásan szigorúak, de néha lopnak humort a társalgásba, de elvárják, hogy vedd a lapot. Ha nem veszed, még jobban kikezdenek.