November 11. én műtenek orrsövényferdüléssel. Hogyan zajlik pontosan egy ilyen beavatkozás? Hány nap múlva tudok újra munkába állni?

Két éve volt műtétem, és nem volt egy leányálom, de ha kellene, újra megcsináltatnám.

Előtte való nap be kellett volna feküdnöm a kórházba, hogy mikért, nem tudom. Végül nem kellett, mert a kórház így spórolt.

A műtét délelőtt 11-re volt kiírva, előtte éjféltől már nem volt szabad ennem semmit.

Reggel befektettek a kórházba, kaptam egy erős nyugtatót (hogy miért, nem tudom), aztán betoltak a műtőbe.

A műtét összesen negyed óra volt, annyit csináltak, hogy elvágták az orrsövényt, és kiegyenestették a porcot, majd három öltéssel összevarrták. Egy óra múlva bedugaszolt orral ébredtem, hányingerem szerencsére nem volt, de kb. egy óráig tartott, mire magamhoz térem. Estig nem kaptam enni, "úgyis kihányná..."-mottóval. Oké...

Fura volt öt tamponnal az orromban lenni, de jó volt, hogy legalább a számon kaptam levegőt. Közben állandóan nyomták belém az infúziót, hogy miért nem tudom. Szerintem egyszerűbb lett volna, ha adnak inkább egy pohár vizet. Nem értették meg, hogy nincs hányingerem, és jól vagyok...

Szóval folyt az infúzió, mellette kaptam egy gyógyszerkoktélt mindenféle gyulladásgátlókból, nyugtatókból (mé mindig nem értették meg, hogy NINCS) hányingerem. A nyugtatóktól elég kába oltam egész este.

Habár már akkoris létezett az egynapos sebészet fogalma, nem akartak másnap hazaengedni "biztonsági okokból". Pedig tényleg semmi bajom nem volt azon kívül, hogy nem kaptam levegőt az orromon, és emiatt a szám és a torkom kiszáradt, a nyelvem felrepedezett, és nem tudtam aludni.

Érdekes volt parittyát hordani, ezt az első napon vagy ötször ki kellett cserélni, mert nagyon vérzett az orrom.

Két nap után meglazították a kötésemet, azaz az ötből kivettek egy tampont. Hát, nem volt egy kellemes érzés, mikor a beszáradt vérrel teli tampont kihúzták az orromból... De akkor egy pillanatra kaptam levegőt az orromon, és ez egyszerűen leírhatatlanul felemelő érzés volt... :)

Akkorra már telejsen jól voltam, a nyugtatót nem kaptam tovább, csak gyulladásgátlót meg fájdalomcsillapítót szedtem. Harmadnap kiszedték az összes tampont, egy nappal korábban, mint ahogy tervezték. Állítólag jobban gyógyult, mint várták... :)

Szóval kiszedték a tamponokat... Hát, annyi vért egy helyen életemben nem láttam még. De megérte. Kaptam levegőt, méghozzá mindkét orrlyukamon! :) Elégedetten konstatáltam, hogy ezentúl engedhetem magam lefényképezni előlről is, mert végre nem görbül az orrom 30 fokban balra. :P Aznap haza is engedtek, szintén egy nappal a tervezett előtt.

Egy hét múlva kellett visszamenni kontrollra, ahol kiszedték a varratokat is. Utána még egy hétig vérezgetett az orrom, nem mehettem dolgozni. Emellett igen rendesen fújtam is az orrom, eleinte nagyon óvatosan, mert rengeteg váladék felgyúlt az üregekben. A felső ajkam egy hónapig béna is volt, nem tudtam rendesen beszélni. Egy frissen megismert logopédus ismerősöm nagyon kedvesen fehívta a figyememet, hogy borzasztó rondán ejtem az s-hangot, és gyerekkoromban kellett volna logopédiára járnom emiatt. Akkor felvilágosítottam, hogy egyébként semmi baj a beszédemmel, csak megnézném, hogy mondja ki ő logopédus létére az s-hangot béna felső ajakkal... :P

Emellett az a kellemetlen hosszú távú következménye van a műtétnek, hogy az idegek néha elkezdenek "játszani", azaz néha elviselhetetlenül elkezd zsibbadni és viszketni az orrom egyik fele. Tudom, hogy belülről jön ez az érzés, de nem tudok vele mit csinálni, megvakarom az orrom tövét. Páran megjegyezték már, hogy ez nem egy túl elegáns mozdulat, és jó lenne, ha leszoknék róla... Nekik szintén el szoktam mondani, hogy egy műtét maradandó következménye az egész, ha nem tetszik, próbálják ki...

Egyébként azóta is teljesen oké az orrom, nincs vele semmi probléma.

Remélem, neked is minden rendben lesz az orroddal!

Én egyáltalán nem horkoltam, még tamponnal sem. Nem sokat aludtam az alatt a pár nap alatt... De utána sem horkoltam, így erről nem tudok beszámolni.

Ne félj, sokkal jobb lesz utána! :) Ezt a pár napot ki lehet bírni...