Mit tennél, ha két-és félév kemény rákkezelés után közölné veled az orvos, hogy nem nyirokmirigy rákod volt, hanem nyirokmirigy gyulladásod?

Először is baromi dühös lennék.

Utána pedig utánajárnék, hogy hogyan állították fel a diagnózist. Gondolom vettek biopsziát, és ha arról daganat jött vissza, akkor nem a kezelőorvosod hibázott, hanem a patológus. Mindenesetre addig megpróbálnám visszafogni magam, amíg pontosan ki nem derül, hogy hol csúszott el a dolog.

Nagyon mérges lennék. De megpróbálnám a pozitív oldalát nézni: nem vagyok rákos. (Na meg még mindig jobb, mintha gyulladással kezelnek, és kiderül, hogy rák.) Aztán aggódnék a sugár- és a kemó szövődményei miatt.

Meg persze utánajárnék, hogy ki a felelős.

Lehet, hogy furcsa, de örülnék neki... És te mit tennél, ha visszajönne a leleted, hogy a szövettan negatív, boldogan élnél ennek tudatában 2 évig, és amikor teljesen feldagad a hasad, kiderül, hogy tele van folyadékkal. Májáttét...

De hogy lehetne áttét, amikor nem is volt még daganat? Utána behív a kezelőorvos, és elkezd olyan stílusban beszélni veled, mintha egy bűnöző lennél, hogy hol voltál 2 évig, amikor kellett volna kemó, sugár, stb.

Csak nézel ki a fejedből, nem érted az egészet, és eléd teszi a 2 évvel ezelőtti POZITÍV szövettani eredményt... Te pedig előveszed a táskádból a negatívot, és megmutatod, hogy "na ezért nem voltam".

Ki tévedett? Egyértelműen a kórház...

Elkezdődik a kemó, de már nem fejeződik be, mert a beteg belehal a téves diagnózisba. Ez a beteg az Édesapám volt.

Úgyhogy ne csodálkozz rajtam, én akkor is örülnék, mert még mindig jobb, bár tudom, azt a 2 évet senki nem tudja meg nem történtté tenni az életedben, de legalább van tovább, és örülj az Életnek, hiszen annyi szép dolog van, ami még előtted áll, és nézd a szép és jó oldalát. Én sem tettem semmit, széllel szemben nem érdemes harcolni, és nálunk senki nem adhatta volna az életét azzal, ha pert indítok.

...és mi van akkor, ha azalatt a 2 év alatt a kezelés hatására változott a helyzet, és azért mutatnak ki a vizsgálatok már csak gyulladást?

Hogyan tudod bebizonyítani, hogy az akkori diagnózis volt a helytelen? Nem fűzök hozzá túl sok esélyt, hogy ezt meg lehessen nyerni, de ti tudjátok. Ráadásul energiát, időt, idegeskedést és rengeteg negatív élményt okoz egy pereskedési időszak.

A barátnődnek, ha most nincs is rákja, könnyen lehet, hogy a végére majd lesz. Amiket leírtam, azok már önmagukban is mind-mind a rákhoz vezető folyamat "lépcsői" lehetnek. De a legnagyobb baj a gyulladás. Gyulladás esetén, annak talaján könnyen kialakulhat rák, mert a sejtek osztódása hibát szenved.

A kemó távoli hatása is lehet a rák alapja. Én, ha ebben a helyzetben lennék, semmiképpen nem választanám a pereskedést. A pénz nem minden, még ha meg is nyeri, akkor sem, ha költheti a többi kezelésre majd.

Béke, nyugalom, szeretet. Erre lenne szüksége...