Nagyon félek? (Ugye nem azt jelenti hogy. (Folyt lent)

Beszélj a családoddal, ha kell pszichiáterrel a problémádról. Beszélned kell a problémáidról, hogy fel tudd dolgozni a veszteséget.

Teljesen természetes, hogy elkezd foglalkoztatni a halál ilyen esetben. Gyanítom ez volt az első alkalom, hogy ilyen ,,közelről" találkoztál vele, ezért is ébredt fel benned a kíváncsiság. Normális, hogy tudni akarod milyen a pathológia, hova került a szeretett mamád, sőt az is, hogy keresel egy kapaszkodót a világban, hogy van élet a halál után. De ezek nem azt jelentik, hogy meg fogsz halni, és ez egy rossz előérzet, hanem azt, hogy fel kell ezt a szomorú dolgot dolgoznod. Mindenkinél másképp megy ez, van, aki magába zuhan, te pedig körülnézel és érdeklődsz a világban, és ez nem baj. Lehet, ha beszélgetsz a szüleiddel, testvéreiddel, barátaiddal róla, már attól meg fog könnyebbülni a lelked.

Azért lehet halálfélelmed, mert ilyenkor tudatosul, hogy mindenki halandó. A nagyszülők, szülők, akik kiskorától fogva az ember biztonságát és támaszát adják, ők is ugyanolyan esendőek, mint mindenki más. Az emberben az a kép alakul ki, hogy ,,velük nem lehet baj, ők mindig vigyáztak rám és fognak is". Aztán mikor mégis meghalnak, akkor döbben rá az ember, hogy tényleg ez vár mindenkire, még saját magára is. Ezért félsz talán most a haláltól. Valószínű, hogy amint csillapodnak a viharok a lelkedben, a halálfélelem is el fog múlni. Szervezz olyan programokat pl. a barátaiddal, amik elvonják a figyelmed erről, akkor talán könnyebben túl leszel rajta.