Ez volna a betegközpontú ellátás? Hogyan fogalmazzam meg a betegjogi képviselőnek?

Bocsánat, kicsit hosszú lesz.

Az édesapámnak három hete volt gerincműtétje (porckorongsérv). Ma reggel megmérte a vérnyomását az előírtak szerint, mivel 182-es volt, ezért úgy döntött, elmegy a háziorvosához, és ott is megméreti. Tudni kell, hogy az elmúlt napokban nem igazán fogyasztott folyadékot, ment a hasa mindentől, valamint hányt is, ezért csökkent nála a táplálék és folyadék-bevitel.

Ma, amikor elindult itthonról, elég vastagon öltözött, alaposan le is izzadt, mire odért, és belépve a légkondicionált rendelőbe szinte azonnal leverte a víz és remegni kezdett.

Leültették, pihentették, azonban nem javult az állapota, ezért a doktornő - erősen gyanakodva a kiszáradásra - kihívott hozzá egy mentőt, és bevitette infúzióra a kórházba.

9 óra 30-kor értek a kórházba, ott kapott infúziót valamint vért vettek tőle, 10 óra 30-ra mindezzel megvoltak. Ezután kereken 6(!!!) órán át várakoztatták - és itt nem a várakozás hossza, hanem a mikéntje kifogásolható. Jelezte és tudták, hogy 3 hete műtötték a hátát, ezért pihennie kell (a nap kétharmad része fekvés+az éjszakai alvás, egyharmada séta, ülni pedig csak addig szabad neki, amíg eszik és vécézik, ez nem lehet hosszabb idő 30 percnél naponta), ennek ellenére hagyták, hogy 6 órán keresztül járkáljon a folyosón, nem törődve vele, hogy ez mennyit árthat neki.

Ezután megjelent egy betegápoló, aki a pszichiátriai részlegre kísérte, ahol egy főorvos kijelentette, hogy alkoholelvonási tünetei vannak (mindezt úgy, hogy az elmúlt 25 évben maximum hétvégente iszik meg egy üveg/doboz sört), és be akarták fektetni. Apu kijelentette, hogy ő itt bizony nem marad, főleg ilyen hülye indokkal nem, mire megfenyegették, hogy kihívják hozzá a biztonságiakat.

Ezután megadta magát, felhívott, hogy vigyek be neki kórházi csomagot. A párommal és a kislányommal bementünk, ahol részletesen elmesélte, mi történt. Ekkor jeleztem a nővérnek, hogy én viszont igenis hazavinném az édesapám, a nővér viszont a főorvoshoz irányított, aki mellesleg éppen aput óhajtotta megvizsgálni. A vizsgálatnál én is jelen voltam (a nyitott ajtónál), ahol különböző, abszolút értelmetlen kérdések tömkelegét zúdította apura az orvos (Melyik a világ leghosszabb és legrövidebb folyója? Soroljon fel három keményfát? Soroljon fel három híres magyar írót, költőt! Plusz még legalább húsz - ahol apu helytelen választ adott, az orvos kiselőadást tartott eléggé kioktató stílusban /az a fránya hangnem/). Amikor végzett, neki is kijelentettem, hogy szeretném hazavinni az édesapám, mire kaptam egy lenéző pillantást, majd némi kioktatást, hogy igenis tudjam meg, hogy az alkoholelvonás életveszélyes, én viszont közöltem hogy ha valami, ekkor ez nyilván nincs édesapámnak.

A kérésemre sem tudott egyetlen olyan leletet sem felmutatni, ami igazolta volna az alkoholelvonást. (Mint írtam, mindössze annyi tünete volt, hogy remegett és izzadt, de ez is elmúlt, miután megkapta a folyadékpótlás hiányát ellensúlyozó injekciót.)

Ezután további 40 percbe telt, mire megírt egy hat soros zárójelentést, és végre kiengedték aput. Egészen pontosan 18 óra 47-kor értünk haza, addig tartott a hercehurca.

Úgy gondolom, ez a mai nap, és a sok álldogálás-járkálás jóval többet ártott, mint a rosszullét, tekintve, hogy még friss a gerincműtét. Arról nem is beszélve, hogy ha komplikáció adódik a gyógyulását illetően, és ne' adj isten nem tud visszamenni dolgozni, annak következményeit nyilván nem a kórház fogja viselni.

Szeretném az ügyet a betegjogi képviselő elé vinni, de nem tudom, hogyan kell megfogalmazni egy ilyen levelet. Egyáltalán van értelme megpróbálkozni ezzel?