Az orvosok többsége miért nem tud gyógyítani manapság???

Mondjuk önmagában az anatómia tudással nem lehet gyógyítani. Az anatómia a vázát adja az egésznek, arra épül rá a többi és ebből lesz majd egy olyan tudás amivel tud gyógyítani.

De kell hozzá a gyakorlat. Hiába van leírva a tankönyvekbe, hogy az ilyen betegséget így kell gyógyítani, a másikat meg amúgy amikor minden ember más és más, és a betegségek az esetek nagy részében nem a tankönyvi példák szerint alakulnak és a betegek sem úgy viselkednek. Ehhez kell a gyakorlat.

Mert a betegek többsége Vészhelyzeten meg Dr. House-on szocializálódott és irreális elvárásokkal van az orvosokkal szemben. Ráadásul mire orvoshoz kerülnek, már neten öndiagnosztizálják magukat.

Régen sem "tudtak jobban gyógyítani", csak az emberek kevésbé voltak képben.

"A gyakorlati tudást a gyakorlatban lehet megszerezni."

Az a vicc, hogy nekem jobbak az élményeim a fiatal lelkes orvosokkal, akik lehet, hogy még nem túlságosan tapasztaltak gyakorlati téren, de ennek megfelelő alázattal és szorgalommal közelítenek a problémához. A sok kiégett öreg róka meg rutinból lenyom mindent negyven éve ugyanúgy, csak közben a tudomány és a technika régesrég túlhaladta a hetvenes-nyolcvanas évek szintjét.

Az egyetem megszerzett nagy tudás el is felejtődik néhány év alatt, marad a szakterületük, ahol a többség nem tart lépést sem a (nemzetközi) szakirodalommal nyelvtudás híján (az orvosok többsége még középfokon sem tud angolul, 45-től felfelé szinte semmilyen nyelven nem beszélnek még az oktatók sem), és

legyünk őszinték,

nem is érdekli őket a beteg. Úgy-ahogy ellátják, ha ellátják.

A legnagyobb bajnak azt látom, hogy még a főorvosok is csak a protokollt tudják követni (bár sokuknak ez is meghaladja a képességeit!), de ehhez nem kell ember, ezt egy program is el tudná végezni.

Öregebb amerikai orvosok például azt emelték ki, hogy a mai orvosok gyakorlatilag csak a vérvizsgálat eredményére támaszkodnak (kb. 75%), a betegeket nem vizsgálják meg alaposan, nem figyelnek a panaszaikra.

DE, ismétlem, a legnagyobb baj az, hogy úgy tekintenek a betegekre, hogy csak feltartják őket.

Mint a MÁV, a hivatalok, vagy az utóbbi időben a magáncégek, csak ezeknél megtehetem, hogy máshol (ahol rendes kiszolgálást kapok) költöm el a pénzemet, az egészségügyben nem.

Az sem véletlen, hogy a betegek egymást kérdezik (élőszóban, interneten), hogy melyik orvoshoz menjenek, mert általában az első három-négy orvos, akihez eljutnak, nem ért semmihez.

Extrém példa: az ALS-ben nyáron meghalt nő betegségét a 30., igen, a harmincadik orvos ismerte fel. Ez a mai magyar orvosképzés. Hogy mit „tudhat” a korábbi 29 orvos, akik naponta „gyógyítanak”...

Azért "manapság" elég nehéz jó orvosnak lenni, amikor az emberek elvárása sem éppen felel meg a valóságnak. Írták pl, hogy az orvosoknak mekkora arca van. Bocsánat, de úgy általában az embereknek rohadt nagy pofája van. Csak itt gyakorin is számtalan "diagnózis" születik, holott már a leírt információk is többszörösen kérdésesek. Én fogorvos vagyok, a szájápolás kategóriában szoktam nézelődni, most bocsánat de az, hogy az átlag körmös, pillás, kasszás, vagy tudja a tököm, de nyilván nem fogorvos milyen diagnózisokat állít fel , az egészen eszméletlen. Majd a kedves kérdező, felvértezve magát a kapott "diagnózissal" megjelenik egy rendelésen, amit összekeverve a jeruzsálemi piaccal közli "lesz egy lézeres kezelés" (nálam megtörtént eset). Sem az nem derült ki, hogy milyen lézerre gondolt, sem az, hogy pontosan mire szeretné a terápiát, de cserébe 10 percig tartotta fel az asszisztenst, aki jószándéka jeleként próbált volna segíteni, de az illető már itt gyakorin megkapta a jótanácsokat, én csak végezzem el a piszkos munkát.

Megmaradva az én példámnál. Fentebb valaki írta, hogy mert az emberek vészhelyzeten, meg dr house-on szocializálódtak. Ez pontosan így van, egy dolog viszont mégsem jött át az embereknek: mindenki hazudik. Ezt mondta mindig dr House és ez kivételesen igaz. Az én szemembe pl napi szinten kamuznak nevetséges dolgokat. Például mikor jobb szájhigiéniát akar igazolni, mint ami nekem van, ehhez képest már a metszőfogain vastagon álló, bűzös lepedék kaparható le (azért a metszőfogait még egy felületes, ügyetlen ember is egész jól meg szokta mosni). Mikor próbálok segíteni, hogy a fogágybetegsége, aminek talaján épp most veszít el rögtön 6 fogat, és a következő 6 évben az összes többit pont annak köszönhető, mert nem jól mossa, akkor mindig jönnek a tudományos fantasztikus mesék a napi 3 fogmosásról, a napi 3 fogselyemről, a szájvízről és szájzuhanyról meg a félévenként fogkőleszedésről, miközben már bejövetelnél is sokszor tudjuk: ez az illető nem gyakori vendég itt (aki félévenként jár fogorvoshoz, az tudja hogy hogyan kell beleülni a kezelőegységbe pl). De teszem hozzá, itt gyakorin a szemem láttára biztatják a kérdezőt hazudozásra, amitől majd gyorsabb ellátást remél, miközben azért egy betegségnél, függetlenül attól, hogy egy belgyógyászati kórképről vagy fogszuvasodásról van szó nem éppen indifferens, hogy mi a pontos panasz.

Sok betegség van, ami krónikus, évek alatt kialakuló folyamatok eredménye. Sajnos viszont az emberek azonnali terápiát akarnak, a lehető legkevesebb erőfeszítéssel, leginkább anélkül. Ha elhangzik, hogy ez évekig fog tartani, hogy életmódváltás kell, a legtöbben inkább teljesen elzárkóznak a terápiától, maximum a gyógyszereket kapkodják be így vagy úgy, hogy aztán lehessen a gonosz gyógyszergyárakra, meg a még gonoszabb orvosokra mutogatni. Gondolok itt az átlag túlsúlyos, szívbeteg Marika nénire. Marika néninek diétát javasolnak, elmondja az orvos, hogy kevesebb fehér kenyeret kellene enni. Mit ért meg ebből Marika néni? Hogy kenyér helyett kiflit vesz majd az Aldiban. Szintén megtörtént eset. Ráadásul az én Marika nénim patikában dolgozott valamikor, mint asszisztens, adta nap, mint nap a jó tanácsokat beteg embereknek, miközben annyi magához való esze sincs, hogy ha nem ehet fehér kenyeret, akkor nyilván kiflit, kapaszkodjunk meg, zsemlét sem.

A magyar egészségügyben külön nehéz, hogy a mai modern diagnosztikus módszerek hiányoznak, vagy nehezen hozzáférhetőek. Hiába tudja az orvos, hogy adott tüneteknél milyen például képalkotó felvétel lenne indikált, ha mondjuk egy MR-re adnak 6 hónap múlva időpontot, amikorra már majdhogynem mindegy is. Ugyanez elmondható csomó terápiás szerre is: nehezen hozzáférhető, esetleg az országban nem is engedélyezett. Egyébként, amiről soha senki nem beszél, de qrva nagy lelki teher ám, amikor ott áll az ember és tudja mit kell tenni, de nem tud segíteni. És sokszor olyan dolgok szabnak gátat mint: ebben a hónapban már elértük a 100 %-ot és fenti utasítás, több ilyen eset nem fér bele, nem csinálhatják meg.

Mellékesen jegyzem meg, hogy az én ,fogászati kérdéssel kapcsolatos válaszom általában mindig inkább le van pontozva, különösen a gyerekvállalás kategóriában, hiába írom oda, hogy fogorvosként válaszolok. Persze, ezt akárki írhatja, de végeredményben a valid, szakmai válasz van a laikusok által lepontozva, melynek eredményeként a kérdező majd lehet hülyeséget csinál. És akkor az orvosnak nagy a pofája, de arról nem beszélgetünk, hogy az átlag honnan veszi a bátorságot, hogy számára profilidegen témában tanácsot adjon...