Rossz kórházi bánásmódot elszenvedők: mi történt, tettetek-e panaszt és lett-e eredménye?

A fiammal voltam a szülészeten. Voltak fájásaim, majd burok repesztést alkalmaztak. Hallottam ahogy a szülésznő mondja a másiknak, hogy "basszus zöld a víz", mivel első babám volt nem nagyon voltam képbe ezekkel a dolgokkal, így bíztam bennük. Jött a szülész orvos vizsgálni,és közölte 1 órán belül meg lesz a baba. Senki sem szólt neki, hogy baj lenne,később amikor már 4 órás lett a fiam, légzési nehézsége volt. Intubálták, oxigént kapott és 2 hétig az intenzíven volt. Szerintem sürgősségi császárral ez meg előzhető lett volna,ugyanis a hüvelyembe kimutatható volt a streptococcus "B", de persze a terhes gondozó orvosom is hibázott,mert a kenet vizsgálatot nem végezte el.

A második gyermekem: 24 vagy nem tudom pontosan hány hetesen van, a mehszaj vizsgálat, ugyancsak a terhes gondozó orvos vizsgált aki még állapította, hogy nyílt a mehszaj,azonnal kórház. Ott kiderült nem az, de szigorúan pihenjek, persze a beküldő orvos azt mondta , ha mégis kiengednek menjek be hozzá. Úgy is volt. Másnap be mentem. Na amit kaptam, az szörnyen megalázó volt. Aláíratott velem egy papírt, hogy a továbbiakban nem foglalkozik velem,mert én nem fogadtam neki szót,nem maradtam a kórházba. De mondom haza engedtek,mert nem volt nyílt a méhszajam. És meg tette. Legszívesebben le köptem volna. Feküdtem már folyamatban egy hónapja. Egyszer csak arra keltem, iszonyatosan fáj a bal lábam. Tiszta kék,lila volt és irtoan fájt. Be vitt a férjem a kórházba, és kiderült mélyvénás trombózisom van. Ezt követte 2 év clexanozás. Szörnyű volt. De itt vagyok.

Nem mondanám, hogy szörnyű bánásmód volt, de az orvos viselkedése baromi sokat elmond a feudalista orvostársadalomról, mondhatni prototípusa.

Szintén terhesség, szülés téma. Nem a körzetes kórházamban szültem, a szülésznő volt fogadott, a terhesgondozó orvosom ismertetett össze vele. Csütörtöki napon töltöttem a 40. hetet, ezért előtte nap szerdán bementem a kórházba ctg vizsgálatra és szülésznői utasításra megbeszélni az osztályvezető díszdoktorral, hogy ha nem indul be magától a szülés, akkor mikor és hogyan indítsák be. Az nem derült ki, mi alapján, de közölte az akkor már majd’ 4 kilós és 56 centis magzatra, hogy nem 40. hét, ez még csak 36., ő nem ismeri azt az orvost, aki a 12. UH-t végezte, biztos nem szülészorvos (városunk legnépszerűbb szülészorvosa), én is rosszul tudom a ciklusom utolsó napját, majd 1 hónap múlva menjek vissza. Mindezt úgy, hogy fogorvosként kvázi kolléga vagyok (nem mintha az orvostársadalom ezen díszpéldányaival én bármiféle közösséget akarnék vállalni), meg most mondjam azt, hogy értelmes nőkét a vérzős napjaimat valamilyen úton módon dokumentálom, hogy ne csak elöntsön a Niagara, ha éppen az van, hanem számítsak rá, de egy arrogáns fütykösnek nyilvánvalóan fogalma sincs erről? Mikor az orvosom ezt hallotta, azonnal adott otthoni használatra egy mobil magzati szívmonitort ingyen (magánellátás!). Aztán szerencsére 3 nappal később megszületett a valóban 4 kilós és 56 centis kisbabám, kiváló értékekkel. Mai napig nem fogom fel, hogy mi alapján söpörte le számos kollégájának a dokumentumait, mert ott sem vizsgálat, sem semmi nem volt. Örülök, hogy nem rajta múlott.